Az ún. perfektív igék a latinban

A latin perfektív igék

Van a latinban néhány ige, melyeknek nem létezik imperfectum alakja. Ezeket nevezik úgy, hogy a latin perfektív igék. Ezeket nem használhatjuk semmilyen imperfectum igeidőben, és nincs semmilyen alakjuk, mely az imperfectum tőből képezhető. Éppen ezért imperfectum tövük sincs. Főnévi igenév alakjuk sem létezik „hagyományos” (infinitivus imperfectus), csak az -isse végű perfectum alakú (infinitivus perfectus). Így alapalakként nem adhatjuk meg a főnévi igenevüket sem, csak a befejezett főnévi igenevet.

Ugyanakkor ezeknek az igéknek a perfectum alakja imperfectum jelentést hordoz! Így az egyébként múlt időt kifejező praesens perfectum alakjuk jelen idővel fordítandó magyarra, mintha praesens imperfectum lenne. Némiképp hasonlít erre a magyarban a „szoktam” ige: alakilag múlt idő, de jelentésileg jelen idő. Ha azt mondjuk, hogy „szoktam futni”, az a jelenre vonatkozik, bár a „szoktam” múlt időben áll. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy „szokok futni” vagy „szokom futni”.
Ilyen a latinban pl. a meminisse (emlékezni) ige. Praesens perfectum alakja (meminī, meministī, meminit) azt jelenti, „emlékszem, emlékszel, emlékszik”.

A latin perfektív igék a következők (a verbo alakban):

nōvī, nōvisse / nōsse – tudni
cœpī, cœpisse – elkezdeni
meminī, meminisse – emlékezni
ōdī, ōdisse – gyűlölni

Mint az a verbo alakból látható, 1. alaknak E/1-ben nem adható meg a praesens imperfectum (mivel nincs), helyette a praesens perfectum áll. 2. a verbo alak az infinitivus perfectus. 3. és 4. a verbo alakjuk nincs.

Indicativus praesens perfectum:

nōvisse nōvī nōvistī/nōstī nōvit nōvimus nōvistis/nōstis nōvērunt/nōrunt/nōvēre
cœpisse cœpī cœpistī cœpit cœpimus cœpistis cœpērunt / cœpēre
meminisse meminī meministī meminit meminimus meministis meminērunt / meminēre
ōdisse ōdī ōdistī ōdit ōdimus ōdistis ōdērunt / ōdēre

Példák:

Ōdī et amō. – Gyűlölök és szeretek.
Meminī verbōrum tuōrum. – Emlékszem a szavaidra.
Relictīs tandem litterārum studiīs, venātōrum aucupumque cœpī dēservīre officiīs. – Befejezvén irodalmi tanulmányaimat, a madarászok és vadászok munkájával kezdtem foglalkozni.

Indicativus praeteritum perfectum:

nōvisse nōveram nōverās nōverat nōverāmus nōverātis nōverant
cœpisse cœperam cœperās cœperat cœperāmus cœperātis cœperant
meminisse memineram meminerās meminerat meminerāmus meminerātis meminerant
ōdisse ōderam ōderās ōderat ōderāmus ōderātis ōderant

A nōvisse (nōsse) igének rövidebb alakjai is vannak: nōram, nōrās, nōrat, nōrāmus, nōrātis, nōrant.

Példák:

Plūs amāte hominem, quam prius oderātis errōrem – Jobban szeressétek az embert, mint ahogy előbb meggyűlöltétek a bűnt.
Sed quōrum hominum meminerātis? – De mely emberekre emlékeztetek?

Indicativus futurum perfectum

nōvisse nōverō nōveris nōverit nōverimus nōveritis nōverint
cœpisse cœperō cœperis cœperit cœperimus cœperitis cœperint
meminisse meminerō memineris meminerit meminerimus memineritis meminerint
ōdisse ōderō ōderis ōderit ōderimus ōderitis ōderint

A nōvisse (nōsse) rövidebb alakjai: nōrō, nōris, nōrit, nōrimus, nōritis, nōrint.

Jövő időt ezekkel az igékkel csak ebben az alakban lehet kifejezni, hiszen imperfectum alakjuk nincs a jövő időre sem.

Példa:

Adhæreat lingua mea faucibus meīs, sī nōn meminerō tuī (Vulgata, Zsolt 137:6) – Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha nem emlékszem meg rólad.

Forrás:

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.