Latin ige – perfectum tő és imperfectum tő

Imperfectum tő és perfectum tő

Mint a latin ige alapfogalmainak tárgyalásakor láthattuk, a kijelentő módban 3 imperfectum és 3 perfectum, a kötőmódban 2 imperfectum és 2 perfectum igeidő létezik. Az imperfectum igeidők sajátossága, hogy tövüket az ún. imperfectum tőből képezik, míg a perfectum igeidők töve a perfectum tő.

Imperfectum tő

Az imperfectum tövet a főnévi igenév alakjából képezzük, úgy, hogy az -āre, -ēre, -īre végű igéknek a –re végződését elhagyjuk, az -ĕre végű igéknek pedig az egész –ĕre végződését hagyjuk el (ezt a tövet „igetőnek” is nevezik):

Magánhangzó-tövű igék

  • –a tövűek (ama|re [szeretni], voca|re [megmutatni]), jelölésük: 1.

amā|re -> ama-

vocā|re -> voca-

  • –e tövűek (mone|re [inteni], dele|re [törölni]), szótári jelölésük 2.

monē|re -> mone-

dēlē|re -> dele-

  • –i tövűek (audi|re [hallani], aperi|re [kinyitni]), szótári jelölésük 4.

audī|re -> audi-

aperī|re -> aperi-

Mássalhangzó-tövű igék (-ĕre végű a főnévi igenév), szótári jelölésük 3.

  • mássalhangzó végűek (regere [igazgatni], dīcere [mondani])

reg|ĕre -> reg-

dīc|ĕre -> dīc-

  • -u végűek (constituere [megállapítani], polluere [beszennyezni])

constitu|ĕre -> constitu-

pollu|ĕre -> pollu-

  • -i végűek (3.)*

cap|ĕre [elfogni]

cup|ĕre [kívánni]

fac|ĕre [tenni]

fug|ĕre [menekülni]

iac|ĕre [dobni]

rap|ĕre [rabolni]

sap|ĕre [tudni]

*Megjegyzés: Mivel az –i végűek rendhagyó ragozású igék, a tövük valójában lényegtelen. Szerencsére nincs több belőlük.

Amphitheatrum perfectum tő és imperfectum tő

Perfectum tő

A perfectum tövet úgy képezzük, hogy egy -v- képzőt kap az igető. A latin ige harmadik szótári alakja (averbo, lásd lent) a praesens perfectum időnek E/1 alakja, melynek végén egy ī betű is áll. Ebből az alakból könnyen megállapítható a perfectum tő, a végéről az ī elhagyásával:

amā- (1.) → amāv|ī

dēlē- (2.) dēlēv|ī

audī- (4.) audīv|ī

quaerō (3.!) quaesīv|ī

sapere (3.!) sapīv|ī

cupiō (3.!) cupīv|ī

Ez a képzési mód leginkább az 1. és a 4. konjugációs igékről mondható el, a 2. konjugációs igék többsége „rendhagyó” módon képezi igealakjait.
Erős ige az összes 3. konjugációs ige, de az 1., 2., 4. konjugációból is akad belőlük.
A rendhagyó perfectum tövű (erős) igék tovább csoportosíthatók a rendhagyóság fajtája alapján:

1. Nem történik semmilyen tőbeli változás:

bib|ō (3) → bib|ī
vert|ō (3) → vert|ī
tribu|ō (3) → tribu|ī
solv|ō (3) → solv|ī
responde|ō (2) → respond|ī
abscond|ō (3) → abscond|ī

2. -s képzőt kap az ige, általában egyéb tőbeli változás mellett:

clep|ō (3) cleps|ī
scrīb|ō (3) scrips|ī
sūm|ō (3) sumps|ī
dīrig|ō (3) dīrēx|ī
dēstru|ō (3) dēstrūx|ī
rid|eō (2) rīs|ī
mitt|ō (3) mīs|ī
claud|ō (3) claus|ī

3. -u képzőt kap az ige, emellett is előfordul más tőbeli változás is, de nem olyan gyakori:

vol|ō volu|ī
doc|eō (2) docu|ī
mon|eō (2) monu|ī
aper|iō (4) aperu|ī
plac|eō (2) placu|ī
pōn|ō (3) posu|ī
gīgn|ō (3) genu|ī

4. Tőhangnyújtás jelöli a perfectum tövet:

adiuv|ō (1) adiūv|ī
veni|ō (4) vēn|ī
vide|ō (2) vīd|ī
vinc|ō (3) vīc|ī
fug|iō (3) fūg|ī
leg|ō (3) lēg|ī

5. Tőhangnyújtás és egyéb változás (tőhangváltás) a tőben:

iac|iō (3) → iēc|ī
cap|iō (3) → cēp|ī
fac|iō (3) → fēc|ī
ag|ō (3) → ēg|ī

6. Reduplikáció (az egyik szótag megkettőződik):

pend|ō (3) pepend|ī
tond|eō (2) totond|ī
curr|ō (3) cucurr|ī
mord|eō (2) momord|ī
d|ō (1) ded|ī
crēd|ō (3) crēdid|ī
ven|dō (3) vendid|ī
per|dō (3) perdid|ī
ad|dō (3) addid|ī
ed|ō (3) ēdid|ī
st|ō (1) stet|ī
praest|ō (1) praestit|ī
disc|ō (3) didic|ī

7. Reduplikáció tőhangváltással:

cad|ō (3) cecid|ī
caed|ō (3) cecīd |ī
canō (3) → cecinī
pellō (3) → pepulī
tangō (3) → tetigī

8. Tőváltozás + szabályos perfectum tő:

discernō (3) → discrēvī
spernō (3) → sprēvī
sinō (3) → sīvī
nōscō (3) → nōvī

9. Teljesen rendhagyó igék:

sum → fuī
ferō (3) → tulī
tollō (3) → sustulī

A latin ige szótári alakja

A szótári alakot latinul averbo névvel is szokták nevezni. Ez négy tagból áll:

  1. A legelső tag a kijelentő mód jelen idő, E/1 alakja. (pl. amo – szeretek)
  2. A második tag a főnévi igenév (pl. amare – szeretni); ebből kiderül, a, e, i vagy mássalhangzó tövű-e az ige (lásd fent)
  3. A harmadik tag a kijelentő mód praesens perfectum (befejezett jelen idő) E/1 alakja (amavi – szerettem)
  4. A negyedik tag egy igenév, az ún. supinum alakja (pl. amatum)
latin ige - averbo, perfectum tő, imperfectum tő

latin ige – averbo

Ebből a négy alakból minden igének, a rendhagyó igéknek is tudjuk képezni az összes igealakját. Az első alak és a főnévi igenév együttesen segítenek meghatározni, mi az ige imperfectum töve, és milyen ragokat fog kapni a ragozás során. A harmadik alakból a perfectum tövet tudhatjuk meg, ha elhagyjuk az E/1 -i végződését.

Ajánlott olvasmány:

Nagy Ferenc, Kováts Gyula, Péter Gyula: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest

Link a latin ige témához:

Orbilat.com – A latin igéről általánosságban, angolul

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


× 1 = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>