Latin jelen idő – Indicativus praesens imperfectum

Latin jelen idő

A latin jelen idő képzése: az imperfectum tő és az imperfectum személyragok összeillesztésével képezzük (imperfectum tő és perfectum tő bővebben) .

Imperfectum személyragok:

ego         -ō vagy –m
tū          -s
is, ea, id  -t

nōs         -mus
vōs         -tis
iī, eae,ea  -nt

A ragozott ige elől a személyes névmások (ego, tū…, azaz én, te…) elmaradhatnak.

–

A tőhangra (a, e, i) végződő konjugációk

Az 1. (a-), 2. (e-), 4. (i-) konjugációk szorosan összefüggenek egymással: mindhárman tőhangra végződnek, és ezek a szabályok érvényesek rájuk:

E/2, T/1, T/2 esetén a tőhang mindig megnyúlik (ld. pirossal jelölt hangok).
1. konjugáció E/1 esetében a tőhang összeolvad az imperfectum raggal (cantō).
4. konjugáció T/3 esetében a tőhang és a rag közé u kötőhang kerül (audiunt).

Rendhagyóságok a tőhangra végződő konjugációkon belül:

Az 1. konjugációs dăre (adni) igének tőhangja sem főnévi igenév alakjában, sem T/1, és T/2-ben nem hosszabbodik meg:

dăre – adni

dō
dās
dăt
dămus
dătis
dant

A 4. konjugációs īre, eō (menni) és összetételei (quīre, queō – tud, -hat, -het, nequīre, nequeō (a queō tagadása), adīre – odamenni, exīre – kimenni, inīre – bemenni stb.) szintén rendhagyó ragozásúak:

īre – menni

eō
īs
it
īmus
ītis
eunt

A 4. konjugációs fierī (válni valamivé, történni) ige főnévi igeneve passzív, de ebben az igeidőben a ragozása aktív:

fierī

fiō
fīs [ritka]
fit
fīmus [ritka]
fītis [ritka]
fiunt

–

A 3. (nem tőhangra végződő) konjugáció

A 3. konjugációba tartoznak azok az igék, amelyek főnévi igeneve –ĕre végződésű.

A mássalhangzó tövű igék sajátosságai:

– Töve mássalhangzóra végződik (pl. reg–)
– A főnévi igenévben a tő és a rag közé e kötőhang (reg+e+re) kerül
– E/2-től T/2-ig a kötőhang i: reg+i+s, reg+i+t, reg+i+mus, reg+i+tis
– T/3-ban a kötőhang u:  reg+u+nt

– Kivétel 6 i tövű ige (és azoknak összetételei), amelynek főnévi igeneve mássalhangzóra végződik ugyan (pl. fac+ere), ám bizonyos esetekben i kötőhang kerül a tő mögé cap|ĕre [elfogni], cup|ĕre [kívánni], fac|ĕre [tenni], fug|ĕre [menekülni], iac|ĕre [dobni, vetni], rap|ĕre [rabolni]:

E/1: a tőhang és a személyrag közé i kötőhang kerül: fac+i+ō

T/3: a tőhang és az u kötőhang közé i kötőhang kerül: fac+i+u+nt.

Ide tartoznak még azok az igék, amelyek nem mássalhangzóra, hanem u tőhangra végződnek, amelyek mögé teljesen ugyanazokat a ragokat kell a tőre illeszteni, mint az 1. pontban levő igék esetében.

Rendhagyóságok a 3. konjugáción belül:

A mássalhangzó tövű ferō (hozni) ige esetében a főnévi igenév, és a ragozott E/2, E/3, T/2 alakjában nincsen kötőhang, azaz:

ferre – hozni

ferō
fers
fert

ferimus
fertis
ferunt

–

További rendhagyó igék

–– (főnévi igeneve nincs)

(mondani, úgymond – töltelékszó)

inquam, aiō
inquis (ritka), aīs
inquit, ait
–
–
inquiunt (újkori, nagyon ritka), aiunt

A latin jelen idő

A praesens imperfectum (latin jelen idő) használata

1. Jelen időben kezdődő vagy tartó cselekvések/folyamatok:

Quid agis? Ut valēs? – Hogy vagy?

Senātus hæc intellegit. Cōnsul videt; hīc tamen vīvit. Vīvit? immo vērō etiam in senātum venit, fit pūblicī cōnsiliī particeps, nōtat et dēsīgnat oculīs ad cædem ūnum quemque nostrum – (Cicero, Catilina ellen a szenátusban megtartott első beszéde; II) A szenátus tudja ezt, a konzul pedig látja. És ő ennek dacára él. Él?! [Nemhogy él], de ráadásul még a szenátusba is jön, a közös tanácskozásunk résztvevőjévé válik, szemeivel mindnyájunk gyilkosságát jegyzeteli és tervezi meg.

2. Általános érvényű igazságok:

Dum spīrō, spērō. – Míg élek, remélek.

Bis bīna sunt quattuor. – Kétszer kettő egyenlő néggyel.

Quanquam innumeræ pestēs sunt, quibus rēgna, prīncipātūs, et rēspublicæ dēcrēscere solent, hæc tamen quattuor (meō jūdiciō) potissimē sunt: discordia, mortālitas, terræ sterilitās et monētæ vīlitās. – Bár számtalan járvány van, amelyek révén királyságok, fejedelemségek és köztársaságok el szoktak szegényedni, ennek ellenére ezek közül (meglátásom szerint) négy a legjellemzőbb: ellenségeskedés, halandóság, a föld meddősége és a pénz értékének romlása. (Nicolaus Copernicus: Monetae cudendae ratio)

3. praesens historicum: tipikus stilisztikai funkció (inkább csak ókori) történetíróknál, amikor élénkíteni akarják az eseményeket, hogy azokat mintegy a jelenbe hozzák:

Iam scālīs ēgressī mīlitēs prope summā cēperant, cum oppidānī concurrunt, lapidēs, īgnem, alia prætereā tēla ingerunt. (Sallustius: Bellum Iugurthinum) – A katonák – akik már előbb a létráról leszálltak – a főhely közelébe kerültek, amikor a városlakók egyszer csak hirtelen összefutottak, és rájuk köveket, lángot, s mindemellett dárdákat szórtak.

Ez a funkció puszta főnévi igenévvel (infinitivus descriptivus) is előfordulhat:
Interim quōtidiē Cæsar Hæduōs frūmentum, quod essent pūblicē pollicitī, flagitāre. (Caesar: De bello Gallico) – Eközben nap mint nap egyre inkább követelte Caesar a gabonát a haeduusoktól, amelyet nyilvánosan megígértek neki.

–

— A bejegyzés Latinoloquus tollából származik —

–

Link a latin jelen idő témájához:

Verbix – tetszőleges latin ige ragozása minden igeidőben

KET Distance Learning – A latin igeragozásról angolul

Informalmusic.com – table of Latin verbs – Latin igeragozási táblázatok

Orbilat.com – Latin igeragozási táblázatok