Latin és olasz rendhagyó múlt idejű igék

Latin és olasz rendhagyó múlt idő

Latin és olasz rendhagyó múlt idő

Nem titok, a rendhagyó igék az olaszban (és a többi újlatin nyelvben) részben a szintén rendhagyó latin alakra vezethetők vissza. A kérdésre, hogy miért van annyi rendhagyó ige az olaszban, a válasz, hogy a latinból így vette át a nyelv, illetve további használata során lett rendhagyó az alakja.

A cselekvő igeragozásban a latinban nincsenek összetett igealakok, tehát minden igealak egyetlen szóból áll. Az olaszban és a többi újlatin nyelvben azonban sok összetett igealak alakult ki. A latin egyszerű igealakok egy részének a folytatása már nem található meg az olaszban (pl. a latin futurum, azaz jövő idő alakjai), míg más igeidők emlékeztetnek a latin ragozásra (pl. a latin praesens perfectum vagy praeteritum imperfectum).

Passato remoto és praesens perfectum

Most az olasz történeti múlt, másik nevén régmúlt (passato remoto) és a latin praesens perfectum rendhagyó alakjait állítjuk egymás mellé. A passato remoto a latin praesens perfectum továbbélő alakja. Az olasz nyelvben ez az igealak ma már eléggé ritka. Leginkább csak az irodalmi alkotásokban, nagyon választékos beszédben fordul elő. Továbbá egyes nyelvjárások ezt az igeidőt részesítik előnyben az összetett igealak (passato prossimo) helyett.

A latinban a szabályos praesens perfectum alakjait a perfectum tőből képezték. Az igetőhöz ilyenkor egy -v- morféma járult, ehhez jöttek a személyragok. A perfectum tőv- ragja már az irodalmi latinban ingadozott, így pl. az amavi mellett az amai (szerettem) alak is előfordult, míg teljesen el nem tűnt a régi alak. Az olaszban is már a főnévi igenév tövéhez jönnek a ragok.
A latin igeidők a cselekvő ragozásban vagy a perfectum tőből, vagy az imperfectum tőből képezték alakjaikat. Rendhagyóságaik is szinte kizárólag a perfectum vagy az imperfectum tő rendhagyóságából adódtak. Az olasz kialakulásának idejére az igető fajtáinak ilyen jellegű megkülönböztetése teljesen szükségtelenné vált. A kijelentő módban a praesens perfectum az egyetlen perfectum töves igeidő, melynek van alaktani folytatása az olaszban (és egyébként a kötőmód egyik múlt ideje is perfectum tövű alakból alakult ki). Ennek töve már természetesen más, a főnévi igenév töve.

A szabályos cantare (énekelni) ige ragozása praesens perfectum-ban ill. passato remotóban:

klasszikus latin      népi latin*         olasz

cantāvī               cantái              cantai
cantāvistī            cantasti            cantasti
cantāvit              cantaut, cantát     cantò
cantāvimus            cantám(m)us         cantammo
cantāvistis           cantástis           cantaste
cantāvērunt           cantárunt           cantarono

(*Forrás: Tamás Lajos)

A rendhagyóságok az olaszban nagyrészt a latin perfectum tő rendhagyóságaira vezethetők vissza. Sajátos módon az olaszban a rendhagyó igéknek sem rendhagyó az egész paradigmája (három kivételtől eltekintve), csupán az E/1, E/3 és T/3 alak. A paradigmában ennek a három alaknak a töve egységes, és a rendhagyó ragok (E/1 -i, E/3 -e, T/3 -ero) is egységesek valamennyi ige esetében. A T/3 rendhagyó végződése valószínűleg onnan ered, hogy a késői latinban egyes igék T/3-ban az -ere végződést kezdték használni az -erunt helyett.
A rendhagyó olasz fare (< facere) és latin facio (facere) ragozása passato remotóban ill. praesens perfectumban:

olasz           latin

feci            fēcī
facesti         fēcistī
fece            fēcit
facemmo         fēcimus
faceste         fēcistis
fecero          fēcerunt

Íme egy lista a gyakoribb rendhagyó passato remoto és praesens perfectum alakokról. Mivel a latin ige első szótári alakja a kijelentő mód jelen idejének E/1 alakja, az átláthatóság kedvéért az olaszban is ezt az alakot szerepeltetjük a főnévi igenév helyett. A rendhagyó múlt idejű alakok is E/1-ben állnak.

Presente Passato remoto Praesens imperfectum Praesens perfectum
assumo assunsi assūmō assumpsī
bevo bevvi bibō bibī
cado caddi cadō cecidī
chiedo chiesi quaerō (quaesō) quaesīvī
chiudo chiusi claudō clausī
coglio colsi colō coluī
conduco condussi condūcō condūxī
conosco conobbi cōgnōscō cōgnōvī
convinco convinsi convincō convīcī
corro corsi currō cucurrī
decido decisi dēcīdō dēcīdī
difendo difesi dēfendō dēfendī
dirigo diressi dīrigō dīrēxī
discutio discussi discutiō discussī
dico dissi dīcō dīxī
distruggo distrussi dēstruō dēstrūxī
escludo esclusi exclūdō exclūsī
esprimo espressi exprimō expressī
faccio feci faciō fēcī
giungo giunsi iungō iūnxī
leggo lessi legō lēgī
metto misi mittō mīsī
muovo mossi moveō mōvī
nascondo nascosi abscondō abscondī
perdo persi perdō perdidī
proteggo protessi prōtegō prōtēxī
rendo resi reddō reddidī
piaccio piacqui placeō placuī
piango piansi plangō planxī
pongo posi pōnō posuī
rido risi rideō rīsī
rimango rimasi remaneō remānsī
risolvo risolsi resolvō resolvī
rispondo risposi respondeō respondī
rompo ruppi rumpō rūpī
sceglio scelsi ēligō ēlēgī
scendo scesi scendō scendī
scrivo scrissi scrībō scrīpsī
sono fui sum fuī
spendo spesi spendō spendī
taccio tacqui taceō tacuī
tengo tenni teneō  tenuī
tolgo tolsi tollō sustulī
traggo trassi trahō trāxī
vedo vidi videō vīdī
vengo venni veniō vēnī
vivo vissi vīvō vīxī
voglio volli volō voluī

A táblázatot Latinoloquus készítette, köszönet érte!

Akadhatnak olyan igék is, melyek rendhagyó alakja passato remotóban nem a párhuzamos latin alak rendhagyóságára vezethetők vissza. Eddig még nem találkoztam olyan igével, melynek passato remotója rendhagyó, míg praesens perfectuma nem volt rendhagyó, de ettől még létezhet.

Link:

A létige ragozása minden igeidőben a latinban (sum, esse, fuī) és az olaszban (essere).

Felhasznált irodalom:

Tamás Lajos: Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba, Tankönyvkiadó, Budapest, 1969.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


+ 5 = 9

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>