Der Konjunktiv II – Kötőmód Präteritum és Plusquamperfekt

A német kötőmód egy sajátos igemód, ami a magyarban ebben a formájában nem létezik. A német kötőmód jelen ideje többek között felszólítást, kívánságot, bizonytalanságot fejez ki, összetett múlt ideje (Perfekt) és jövő ideje (Futur I és Futur II) bizonytalanságot, míg egyszerű múlt ideje (Präteritum) és régmúlt ideje (Plusquamperfekt) a magyar feltételes mód jelentéstartalmát adja vissza. A németben tehát nincs külön feltételes mód, hanem egy olyan igemód létezik, melynek jelen idejével részben a magyar felszólító mód alakjait, múlt idejeivel pedig részben a magyar feltételes módot fejezhetjük ki.
Nyelvtanulás szempontjából nevezhetjük a kötőmód Präteritum és Plusquamperfekt igeidőit a feltételes mód jelen és múlt idejének is, hiszen a kötőmód ezen igeidői ennek kifejezésére valók, ezért a kötőmód ezen két igeidejét (Konjunktiv Präteritum és Konjunktiv Plusquamperfekt) összefoglaló néven Konjunktiv II-nak is nevezik, ez tehát a magyar feltételes mód megfelelője, míg a Konjunktiv többi igeidejét (Präsens, Perfekt, Futur I és II) összefoglaló néven Konjunktiv I-nak nevezik, ezek a bizonytalanságot, véleményt fejezik ki függő beszédben.

Konjunktiv I (Präsens, Perfekt, Futur I-II) – függő beszéd (vélemény, bizonytalanság, „pletyka” kifejezése)
Konjunktiv II (Präteritum, Plusquamperfekt) – magyar feltételes mód kifejezése

KONJUNKTIV II.

A Konjunktiv II. alakjai (Präteritum és Plusquamperfekt) a magyar feltételes mód kifejezésére valók.

Feltételes jelen idő
(Konjunktiv Präteritum,
másik nevén: Konjunktiv II Gegenwart)

Wenn ich Zeit hätte, ginge ich spazieren – Ha lenne időm, sétálni mennék.

Kétféleképpen képezhető, a főige Präteritum alakjából, vagy egy összetett formában, a würde + Infinitiv szerkezettel. Mindkettő ugyanazt a jelentést fejezi ki.

A Konjukntiv Präteritum egyszerű alakjának képzéséhez meg kell különböztetni három igetípust:

1. szabályos, más néven gyenge igék, ezek kijelentő mód Präteritum alakjukat -te végződéssel képzik, és a tőben nincs semmi változás, pl. lernen – lernte, zeigen – zeigte
2. erős igék: kijelentő mód Präteritum-ban nem kapnak -te végződést, és a tőben valami változás történik: gehen – ging, kommen – kam
3. vegyes igék: kijelentő mód Präteritum-ban az igetőben változás történik, és -te végződést is kapnak, pl. denken – dachte, bringen – brachte, nennen – nannte

(A három igetípus megkülönböztetése a Partizip Perfekt alakot is érinti, de most a Konjunktiv Präteritum szempontjából ez nem lényeges.)

1. A gyenge igék Konjunktiv Präteritum alakja teljesen megegyezik a kijelentő mód Präteritum alakjával. (Ezek soha nem kapnak Umlaut-ot kötőmód Präteritum-ban!) Ragjai tehát: -te, -test, -te; -ten, -tet, -ten:

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
kaufen kaufte kauftest kaufte kauften kauftet kauften
bauen baute bautest baute bauten bautet bauten
lernen lernte lerntest lernte lernten lerntet lernten
zeigen zeigte zeigtest zeigte zeigten zeigtet zeigten
arbeiten arbeitete arbeitetest arbeitete arbeiteten arbeitetet arbeiteten

Ezért pl. ich kaufte azt is jelenti, hogy „vettem”, és azt is, hogy „vennék”.

2. Az erős igék Konjunktiv Präteritum alakját úgy képezzük a kijelentő mód Präteritum alakjából, hogy, amennyiben Umlaut-képes magánhangzó van a tőben (a, o vagy u), az Umlaut-ot kap, és a következő végződéseket kapja az ige: -e, -est, -e; -en, -et, -en. (Ezek a végződések egyébként megegyeznek a kötőmód jelen idejének végződéseivel.)
Például: kommen – kamkäme; gehen – gingginge; sehen – sahsähe.

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
bleiben bliebe bliebest bliebe blieben bliebet blieben
gefallen gefiele gefielest gefiele gefielen gefielet gefielen
gehen ginge gingest ginge gingen ginget gingen
halten hielte hieltest hielte hielten hieltet hielten
laufen liefe liefest liefe liefen liefet liefen
rufen riefe riefest riefe riefen riefet riefen
schreiben schriebe schriebest schriebe schrieben schriebet schrieben
essen äße äßest äße äßen äßet äßen
fahren führe führest führe führen führet führen
finden fände fändest fände fänden fändet fänden
geben gäbe gäbest gäbe gäben gäbet gäben
kommen käme kämest käme kämen kämet kämen
lesen läse läsest läse läsen läset läsen
nehmen nähme nähmest nähme nähmen nähmet nähmen
sehen sähe sähest sähe sähen sähet sähen
sitzen säße säßest säße säßen säßet säßen
sprechen spräche sprächest spräche sprächen sprächet sprächen

Mint látható, ha az erős ige kijelentő mód Präteritumban t-re végződik és nincs benne Umlaut-képes magánhangzó, akkor az e betoldása miatt csak E/1-ben és E/3-ban fog különbözni a kötőmód és a kijelentő mód Präteritum alakja, mint pl. a halten igénél:

kijelentő mód: ich hielt, er hielt (tartottam, tartott)
kötőmód: ich hielte, er hielte (tartanék, tartana)
kijelentő mód és kötőmód egyaránt: du hieltest (tartottál/tartanál), wir hielten (tartottunk/tartanánk), ihr hieltet (tartottatok/tartanátok), sie hielten (tartottak/tartanának).

A többi igénél csak a T/1 és T/3 egyezik meg, ha nincs Umlaut, pl. bleiben:

kijelentő mód: ich blieb, du bliebst, er blieb, ihr bliebt (maradtam, maradtál…)
kötőmód: ich bliebe, du bliebest, er bliebe, ihr bliebet (maradnék, maradnál…)
kijelentő mód és kötőmód: wir blieben, sie blieben (maradtunk/maradnánk, maradtak/maradnának)

Néhány erős ige tőhangzója megváltozik a kijelentő mód Präteritum-hoz képest. Tehát nem csak Umlaut-ot kap, hanem maga a tőhangzó is más lesz.

befehlen – befahl → beföhle beginnen – begann → begönne
empfehlen – empfahl → empföhle gewinnen – gewann → gewönne
heben – hob → hübe helfen – half → hülfe
schwimmen – schwamm → schwömme sprechen – sprach → spröche
stehen – stand → stünde stehlen – stahl → stöhle
sterben – starb → stürbe werfen – warf → würfe
verderben – verdarb → verdürbe

Azonban a rendhagyó alakok mellett a szabályos alakok is használhatóak (pl. begannbegänne).

3. A vegyes igék: közülük a bringen – brachte – h. gebracht, denken – dachte – h. gedacht, haben – hatte, h. gehabt, wissen – wusste, h. gewusst úgy viselkedik, mintha erős ige lenne, tehát Umlaut-ot kapnak:

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
bringen brächte brächtest brächte brächten brächtet brächten
denken dächte dächtest dächte dächten dächtet dächten
haben hätte hättest hätte hätten hättet hätten
wissen wüsste wüsstest wüsste wüssten wüsstet wüssten

A többi vegyes ige kijelentő mód Präteritum-ának a-ja kötőmód Präteritum-ban e lesz. Úgy is felfogható a szabály, hogy a főnévi igenév tövéhez járulnak a gyenge igékre jellemző ragok:

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
brennen brennte brenntest brennte brennten brenntet brennten
kennen kennte kenntest kennte kennten kenntet kennten
nennen nennte nenntest nennte nennten nenntet nennten
rennen rennte renntest rennte rennten renntet rennten

A német módbeli segédigék egy része is vegyes ige. A bringen-hez és a wissen-hez hasonlóan Umlaut-ot kapnak, kivéve a sollen-t és a wollen-t, ez utóbbiak gyenge igék (kijelentő mód jelen idejük ettől még rendhagyó):

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
können könnte könntest könnte könnten könntet könnten
müssen müsste müsstest müsste müssten müsstet müssten
wollen wollte wolltest wollte wollten wolltet wollten
sollen sollte solltest sollte sollten solltet sollten
mögen möchte möchtest möchte möchten möchtet möchten
dürfen dürfte dürftest dürfte dürften dürftet dürften

A sein és a werden ige az erős igékre vonatkozó szabályt követi:

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
sein wäre wärest wäre wären wäret wären
werden würde würdest würde würden würdet würden

Würde + Infinitiv

A werden Konjunktiv Präteritum alakjának (würde) segítségével is képezhető az összes ige Konjunktiv Präterituma, ha a főige Infinitiv alakjával együtt szerepel, azzal mondatkeretet alkotva. A nyelvtanok ezt gyakran würde-Form-nak nevezik, vagy a Konjunktiv Präteritum körülírásos kifejezésének. Pl.:

ich würde essen = ich äße (ennék)
wir würden es nicht gedacht = wir dächten es nicht (ezt nem gondolnánk)
der Film würde um 6 Uhr beginnen = der Film begönne um 6 Uhr (6 órakor kezdődne a film)

Ugyanazt a jelentést lehet így kifejezni, mint az egy szóból képzett alakokkal. Viszont egyes igék körülírásos alakját nem használjuk, csak az egyszerű alakokat, ilyenek a módbeli segédigék, a sein, a haben és a wissen. Nem mondjuk tehát, hogy pl. Ich würde haben, ich würde sein, stb., hanem inkább ich hätte, ich wäre, ich möchte, ich wüsste.
A würde-Form-nak leginkább akkor van jelentősége, ha az egy szóból álló Konjunktiv Präteritum alakja egybeesik a kijelentő mód Präteritum alakjával, (pl. ich hielte) a gyenge igék esetében mindig (ich lernte), ill. szóban is sok más ige esetében (pl. ich nehme – ich nähme). Az egy szóból álló alakokat akkor használjuk, ha a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy nem kijelentő módú, hanem kötőmódú alakról van szó. (Pl. Wenn ich Zeit hätte, zeigte ich dir meine Wohnung – Ha lenne időm, megmutatnám neked a lakásomat. A mondatból egyértelmű, hogy a zeigte nem múlt időt, hanem feltételes jelen időt fejez ki, másként nem is értelmezhető a mondat.)
Egyébként a würde-Form használata egyre jobban terjed az egyszerű alak rovására.

Megjegyzés: Angolosok tudhatják, hogy az angolban is kétféle alak használatos a magyar feltételes mód jelentéstartalmának kifejezésére, ahogy a németben is az egy szóból álló alak és a würde-Form. Az angolban mások a szabályok a két alak használatára, mellékmondatban (angol if után) kötelezően a rövid alakot használjuk, ami (a német gyenge igékhez hasonlóan) lényegében mindig megegyezik a kijelentő mód múlt idejével. A would pedig a würde megfelelője ebben az esetben.

Feltételes múlt idő
(Konjunktiv Plusquamperfekt,
másik nevén: Konjunktiv II Vergangenheit)

Wenn ich viel Geld gehabt hätte, wäre ich nach Deutschland gefahren.
(Ha sok pénzem lett volna, Németországba utaztam volna.)

A haben vagy a sein segédigét kell ragozni Konjunktiv Präteritum-ban (pl. er hätte, er wäre), ezzel keretet alkot a főige Partizip Perfekt alakja. A sein vagy haben kiválasztására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi összetett múlt időnél (részletesebben: Haben vagy sein?). Ha módbeli segéige, és mellette egy főige is van a mondatban, Partizip Perfekt helyett két Infinitiv áll a mondatban (bővebben: Partizip Perfekt helyett Infinitiv).

lernen kommen
ich hätte gelernt (tanultam volna) ich wäre gekommen (jöttem volna)
du hättest gelernt du wärest gekommen
er hätte gelernt er wäre gekommen
wir hätten gelernt wir wären gekommen
ihr hättet gelernt ihr wäret gekommen
sie hätten gelernt sie wären gekommen

Würde-Form

A Konjunktiv Plusquamperfekt-et is kifejezhetjük körülírásos módon. Ilyenkor a würde igével a befejezett főnévi igenév (Infinitiv Perfekt) alkot keretet:

Ich würde gelernt haben. (Tanultam volna.)
Er würde gekommen sein. (Jött volna.)

A Konjunktiv II használata

A Konjunktiv Präteritum a magyar feltételes jelen időnek, a Konjunktiv Plusquamperfekt a magyar feltételes múlt időnek felel meg.
Ezért a Konjunktiv Präteritum (azon belül is inkább a Würde-Form) használható udvarias kérés kifejezésére:

Würden Sie uns bitte fotografieren? Lefényképezne minket?

– o –

A Konjunktiv II alakjai gyakran fordulnak elő feltételes mellékmondatokban. Ilyenkor a wenn (ha) után KATI szórend áll (pl. wenn ich Zeit hätte), és ha sorrendben ezt követi a főmondat, akkor a főmondatban fordított szórend lesz (az igével kezdődik a főmondat, pl. ginge ich spazieren), mivel a mellékmondat mondatrész értékű, és ha a mellékmondatot kiemeljük a főmondat elé, egy mondatrész helyét foglalja el, ilyen esetben pedig fordított szórend van a mondatban, pl.:

Wenn ich Zeit hätte, ginge ich spazieren. (Ha lenne időm, sétálni mennék.)
Wenn ich Zeit gehabt hätte, wäre ich spazieren gegangen. (Ha lett volna időm, sétálni mentem volna.)

A németben úgy is megoldhatjuk ezt, hogy a wenn-t elhagyjuk a mondat elejéről, és fordított szórenddel kezdjük a mellékmondatot, mintha kérdő mondat lenne, és ez ugyanazt fejezi ki, mintha wenn után KATI szórend lenne:

Hätte ich Zeit, ginge ich spazieren. (Ha lenne időm, sétálni mennék.)
Hätte ich Zeit gehabt, wäre ich spazieren gegangen. (Ha lett volna időm, sétálni mentem volna.)

Tehát, ha igével kezdődik a mondat, de nincs a végén kérdőjel, akkor tudhatjuk, hogy itt egy feltételes mondatról van szó, amit wenn-nel is ki lehetne fejezni.

Ha a főmondat áll a mondat elején, akkor természetesen egyesen a szórend benne. A főmondatot követi sorrendben a mellékmondat, a mellékmondatban természetesen ilyenkor is KATI szórend van:

Ich ginge spazieren, wenn ich viel Zeit hätte. (Sétálni mennék, ha lenne időm.)
Ich wäre spazieren gegangen, wenn ich viel Zeit gehabt hätte. (Sétálni mentem volna, ha lett volna időm.)

A wenn-es mondatokban természetesen nem csak kötőmód, hanem kijelentő mód is állhat: Wenn ich Zeit habe, gehe ich spazieren. (Ha van időm, megyek sétálni.) Wenn man glücklich ist, soll man nicht noch glücklicher sein wollen. (Theodor Fontane)

A magyarban és a németben is vesszővel választjuk el egymástól a főmondatot és a mellékmondatot (az angolban nem).

– o –

A Konjunktiv II előfordul még az als ob / als wenn / als (mintha) kötőszóval bevezetett mellékmondatokban. Mindhárom kifejezés azt jelenti, hogy „mintha”, de az als ob és als wenn után KATI szórend áll, az als után pedig fordított szórend! (Az als után is lehet KATI szórend, de ilyenkor az als mást jelent, azt jelenti, hogy „amikor”.)

Er fährt, als ob er betrunken wäre. (Úgy vezet, mintha részeg lenne.)
Wir hatten das Gefühl, als wenn der Zug gestoßen hätte. (Az az érzésünk volt, mintha a vonat ütközött volna.)
Wir singen als wären wir betrunken. (Úgy énekelünk, mintha részegek lennénk.)

– o –

Óhajtó mondatokban (magyar: „Bárcsak… !”) is használatos a Konjunktiv II. A „bárcsak” szónak nincs szó szerinti megfelelője a németben. Úgy fejezhetjük ki jelentését, hogy a mondat elejére wenn-t teszünk, a mondatba az alany után pedig a nur vagy doch szót illesztjük:

Wenn ich nur ein Raumschiff hätte! Bárcsak lenne egy űrhajóm!
Wenn ich doch ein Landhaus hätte! Bárcsak lenne egy villám!

Wenn ich nur mehr Zeit gehabt hätte! Bárcsak lett volna több időm!
Wenn wir doch dort hätten essen können! Bárcsak ehettünk volna ott!

Úgy is alkothatunk óhajtó mondatokat, ha nem wenn+KATI szórenddel kezdjük a mondatot, hanem – a feltételes mondatokhoz hasonlóan – a wenn-t elhagyjuk és fordított szórendet alkalmazunk:

Hätte ich nur mehr Zeit! Bárcsak több időm lenne!
Hätten wir doch mehr Zeit gehabt! Bárcsak több időnk lett volna!

Ha az alanyt nem személyes névmás, hanem főnév fejezi ki, a nur vagy doch megelőzi:

Wäre nur das Stadtzentrum nicht so weit! Bárcsak ne lenne olyan messze a városközpont!
Wenn doch unsere Wohnung nicht so klein wäre! Bárcsak ne lenne olyan kicsi a lakásunk!

Óhajtó mondatok végére a magyarban és a németben is felkiáltójelet teszünk.

– o –

DAS PASSIV

Szenvedő alakjai is léteznek a kötőmódnak is. Ha a kijelentő mód szenvedő alakjait ismerjük, a kötőmód szenvedő alakjai sem okozhatnak különösebb problémát. A különbség csak annyi, hogy a segédigét nem kijelentő módban, hanem kötőmódban kell ragozni a megfelelő igeidőben:

Vorgangspassiv:

Kijelentő mód:

Jelen idő: aktív: er fragt (ő kérdez); passzív: er wird gefragt (őt kérdezik)
Präteritum: aktív: er fragte (ő kérdezett); passzív: er wurde gefragt (őt kérdezték)
Perfekt: aktív: er hat gefragt (ő kérdezett); passzív: er ist gefragt worden (őt kérdezték)
Plusquamperfekt: aktív: er hatte gefragt (ő kérdezett); passzív: er war gefragt worden (őt kérdezték)
Futur I: aktív: er wird fragen (ő kérdezni fog); passzív: er wird gefragt werden (őt kérdezni fogják)
Futur II: aktív: er wird gefragt haben (ő bizonyára kérdezett); passzív: er wird gefragt worden sein (őt bizonyára kérdezték)

Kötőmód:

Jelen idő: aktív: er frage (ő kérdez); passzív: er werde gefragt (őt kérdezik)
Präteritum: aktív: er fragte / er würde fragen (ő kérdezne); passzív: er würde gefragt (őt kérdeznék)
Perfekt: aktív: er habe gefragt (ő kérdezett); passzív: er sei gefragt worden (őt kérdezték)
Plusquamperfekt: aktív: er hätte gefragt (ő kérdezett volna); passzív: er wäre gefragt worden (őt kérdezték volna)
Futur I: aktív: er werde fragen (ő kérdezni fog); passzív: er werde gefragt werden (őt kérdezni fogják)
Futur II: aktív: er werde gefragt haben (ő majd kérdezett); passzív: er werde gefragt worden sein (őt majd kérdezték)

A szenvedő szerkezetről bővebben itt olvashatunk.

——————————

Felhasznált irodalom:

Horváthné Lovas Márta: Magnet Deutsch, Kommunikatives Kursbuch, Mittelstufe, 2, Padlás Nyelviskola könyvek.

Karácsony Lajos, dr. Tálasi Istvánné: Német nyelvtan középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Ajánlott link:

Verbix.com – tetszőleges német ige ragozása, természetesen kötőmódban is

Kapcsolódó bejegyzések:

Haben vagy sein? A segédige kiválasztása múlt időben

Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett múlt időben

A mellékmondati (KATI) szórend



Német kötőmód teszt

Konjunktiv II – Hogy legyen mihez “kötni”!


Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


× 6 = 12

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>