Kémia és nyelvészet

Kémia és nyelvészet

Az ember azt gondolná, hogy a kémiai elemek nevei minden nyelven hasonlóak. Hogy rögtön az elején kezdjük, pl. a hidrogén angolul hydrogen, olaszul idrogeno, spanyolul hidrógeno, albánul hidrogjeni, törökül hidrojen – és akkor biztos az összes többi nyelven is valami hasonló lesz. De nem! Hát akkor meg hogyan másképp nevezhetik? Még mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, honnan származik és mit jelent az oly sok nyelvbe bekerült „hidrogén” elnevezés!
A hidrogénről felfedezése után megállapították, hogy elégésekor vizet termel. Ezért Lavoisier „vízképzőnek” nevezte el a görög hüdor (víz) és gennó (nemzeni, képezni) szavakból, innen lett a latin hydrogenium elnevezés, amit számos nyelv átvett. Egyes nyelvek azonban saját elnevezést adtak neki, ami többnyire szintén a vízzel való kapcsolatára utal. Németül a Wasserstoff (szó szerint „víz anyag”) nevet kapta, és sok más germán nyelvben is hasonló lett a neve. Hollandul waterstof, svédül väte, míg norvégul megmaradt hydrogen. Dánul viszont a frappáns brint nevet kapta, amely a régiesebb brænde szóra vezethető vissza, és az elem gyúlékonyságára utal. (Az elnevezés Ørsted dán fizikus-vegyésztől származik.)
A szláv nyelvek sem voltak kibékülve az eredeti elnevezéssel. Pl. horvátul a víz „voda”, ami a többi szláv nyelvben is nagyon hasonló szó. Innen a hidrogén horvátul vodik, csehül és szlovákul vodík, lengyelül wodór, oroszul és bolgárul Водоро́д.
Finnül vety, ez is a vízzel való kapcsolatra utal és esetleg a svéd väte átvétele is lehet. Észtül vesinik, komi (zürjén) nyelven pedig a dallamos hangzású Вачужысь (kiejtése kb. „vacsuzsisz”) lett a neve.
Viszont az újlatin nyelvek tovább vitték a latinos elnevezést (olasz idrogeno, spanyol hidrógeno, francia hydrogène, portugál hidrogénio, román hidrogen). A világ többi nyelvében is előfordulnak ettől eltérő elnevezések, ezek többnyire a vízzel vagy az éghetőséggel hozhatók kapcsolatba.

Mi magyarok sem voltunk híján a kreativitásnak, régies neve a hidrogénnek köneny és gyulany. A gyulany egyébként jelentésében hasonló szó, mint a már említett dán brint.A hidrogén - kémia és nyelvészet

Lépjünk tovább a periódusos rendszer következő elemére, a héliumra! A Nap, és általában a csillagok hidrogént alakítanak át héliummá magfúzió keretében, olyan magas ott a hőmérséklet. A Nap görögül „helios”, innen ered a hélium neve is. (A görögök eredetileg a napistent nevezték úgy, hogy Héliosz.) Ugyanez a szó köszön vissza a „heliocentrikus világkép” kifejezésben. Ennek az elemnek a neve a legtöbb nyelvben ebből a szóból származik, így ezt vette át az összes újlatin, germán és szláv nyelv, a finnugor nyelvek és pl. a lett, litván is. Kevés nyelv van, ahol valami más szó van a héliumra. Ilyen az azték nyelv, ahol tonatiuhyoh-nak nevezik. Ez a szó is a Napra utal. Az aztékoknál jelentős a napisten kultusza, Tonatiu a Nap és naptár istenének a neve. A Napot Tōnatiuh-nak nevezik, amihez a -yoh melléknévképző járult, így lett a hélium neve.
Érdekesség, hogy szlovákul és franciául is teljesen úgy írják (ékezettel együtt), mint magyarul: hélium.

Senki ne ijedjen meg, nem fogunk egyenként végigmenni a periódusos rendszer összes elemén! Akadnak azonban más elemeknél is érdekességek, amiket nem hagyhatunk ki. Különösen érdekes a higany elnevezése. Angolul teljesen máshogy mondják: mercury. Hasonló olaszul és spanyolul is: mercurio. Itt most mindenkinek a Merkúr nevű bolygó jut eszébe, és valóban, az egybeesés nem véletlen. Mercurius római isten (a görögöknél Hermész) az istenek hírnökeként meglehetősen mozgékony volt. A higany róla kapta a nevét, „mozgékonysága”, folyékonysága miatt. A bolygóval pedig azért esik egybe a neve, mert az ókorban az égitesteket istenekről nevezték el. Mitöbb, a hét napjai is istenekről, ugyanakkor égitestekről kapták a nevüket. Ezért például a legtöbb újlatin nyelvben a szerda elnevezésében is mindmáig felismerhető Mercurius neve, pl. olaszul mercoledì, spanyolul miércoles, franciául mercredi.
Mercurius isten napja a szerda volt tehát, egyszer mesterségesen meg is alkották a szerdany szót a magyar nyelvben a higany megnevezésére, ez azonban nem terjedt el. A magyar higany szó pedig a „híg anyag” kifejezésből származik. Naivan azt gondolhatnánk, a Hg vegyjel ennek a rövidítése, pedig nyilvánvalóan nem, csupán nagyon jól sikerült a magyar név megalkotása, hogy a vegyjelhez is illik. A Hg valójában a latin hydrargyrum (folyékony ezüst) rövidítése, ez a latin elnevezés azonban már nem igazán él tovább semelyik nyelvben, még az újlatin nyelvek is a Mercurius nevet vették át.

A Merkúr - kémia és nyelvészet

A Merkúr

A mercury elnevezés mellett a germán nyelvekben elterjedt egy másik elnevezés is, az „élő ezüst” szó szerinti fordítása, ami angolul quicksilver, németül Quecksilber. A quick szó alapján a „gyors ezüst” jutna eszünkbe. Az ősgermán kwikw jelentése „élő”, „eleven”, bár nem zárható ki, hogy az angol quick (gyors) szó is ebből ered. Mindenesetre az eredeti ófelnémet szó (quëcsilabar, quëchsilper) jelentése eleven, élő ezüst. A higany neve svédül is hasonló: kvicksilver. Norvégul kvikksølv, dánul kviksølv, míg hollandul csak röviden kwik.
A szláv nyelvekben máshogy hangzik a neve, csehül rtuť, szlovákul ortuť, lengyelül rtęć, oroszul ртуть. Ezek a szavak az ősszláv feltételezett *rьtǫtь alakra vezethetők vissza, melynek jelentése „gurítani”. Ezzel szemben a horvát nyelv teljesen más szót használ rá: živa, és a bolgár is: живак. Ezek a török cıva (szintén higany) átvételei, ami a törökben perzsa eredetű szó.

Kissé meglepő módon néhány elemnek közismert, nemzetközi neve létezik, mégis néhány nyelvben külön nevük van, mint a már említett hidrogén, és közzel-hellyel a higany is. Vizsgáljunk meg más ilyen kémiai elemeket is közelről!

A nátrium pl. németül, dánul, hollandul, finnül egyaránt Natrium, viszont angolul sodium, olaszul, spanyolul és baszkul sodio, franciául sodium. Ezek a latin eredetű soda (szóda) szóra mennek vissza. A szóda a nátrium egyik vegyülete, amit régóta ismernek a kémikusok. Egy angol vegyész 1808-ban a szódából nyert marónátron elektrolízise során elemi nátriumot tudott előállítani. Ez a tudós adta a szóda angol neve (soda) alapján a sodium nevet az elemnek, azóta is ezt az elnevezést használják az angolban és még néhány más nyelvben is. A szláv nyelvek megosztoznak egymással a kétféle elnevezésen: csehül és szlovákul sodík, lengyelül sód, míg horvátul natrij, oroszul és bolgárul натрий.
A kálium néhány nyelvben egy latin elnevezésből (potassa) származik, pl. angol potassium, olasz potassio, spanyol potasio (vö. német, dán, holland, finn: Kalium). Ez az angol potash-ra megy vissza (pot = edény, tál; ash = hamu). Az elnevezés onnan származik, hogy a kálium előállítása során a fák hamvait nagy vasedényekben oldották – ezért a magyar nyelvben is megvolt a hamany elnevezés. A „kálium” elnevezés pedig az arab al-qalya („a hamu”) kifejezés latinosítása, ide vezethető vissza az „alkáli” szó is. Ha a szláv nyelveket nézzük, ott megint megosztott a helyzet. Csehül és szlovákul teljesen más a kálium neve (draslík), a lengyel a latinos elnevezést vitte tovább (potas), a horvát pedig maradt a kalij elnevezésnél, akárcsak az orosz és a bolgár (калий).
A nitrogén esetében a megosztottság az újlatin nyelveket is elérte, mert, bár spanyolul nitrógeno és katalánul nitrogen, olaszul és portugálul azoto, franciául azote, románul azot. Ez a görög „azotos” szóra vezethető vissza, jelentése „élettelen”, ami arra utal, hogy a tűz kialszik tőle és ha az állatok belélegzik, elpusztulnak. A német és holland sem panaszkodhat a lejjebb terítékre kerülő Stickstoff ill. stikstof szóval, ami hasonlóra utal, mint az említett „azotos”, és a germán nyelveket osztja meg alaposan az elnevezésekkel. Az angol és a norvég maradt a nitrogen szónál, míg a svéd a kväve szóval lep meg minket, amit a dán a kvælstof szóval tetőz, megtűrve azért a jól bevált nitrogen szót is. Hogy véletlenül se legyen egysíkú a nitrogén elnevezése, a szláv nyelvek közül a cseh és a szlovák valami teljesen újjal rukkol elő: dusík, amit a horvát is így mond: dušik. A görögös elnevezésnél maradt a lengyel (azot), az orosz és a bolgár is (азот). Az pedig, hogy a finnek miért nevezik a nitrogént úgy, hogy typpi, az észtek meg úgy, hogy länmastik, egyelőre rejtély marad.
Az oxigénről úgy gondolták régen, tévesen, hogy az összes savhoz szükséges összetevő, ezért a görög oxys (sav) és a -genés (nemző, képző) összetétele. Magyarul is használták rá az éleny és a savító elnevezést. A germán nyelvekben változatos elnevezéseket találhatunk. Az angol megmaradt az oxygen, a norvég az oksygen elnevezésnél. A német Sauerstoff és a holland zuurstof is a savakkal való kapcsolatra utal (sauer / zuur = mérgező, savanyú, keserű). A svéd nyelv is használja az oxygen szó mellett a syre szót is, mely a syra (sav) szóból származik. Dánul ilt az oxigén neve, ezt (a hidrogénhez hasonlóan) Ørsted honosította meg a dán nyelvben a dán ild (tűz) szó alapján. Korábban a német és holland mintájára surstof volt az oxigén neve, egyébként a dán nyelvben is létezik az oxygen szó is. A szláv nyelvek ennek az elemnek a nevét más tőből képzik: oroszul és bolgárul az oxigén кислород, mely a „savas”, „keserű” szóra vezethető vissza (кислый – savas, keserű oroszul). Ugyaninnen ered a cseh és szlovák kyslík vagy a horvát kisik szó is. A lengyel viszont a tlen szót használja, melyet a „tlić się” (parázslani, izzani) kifejezésből alkottak meg, azelőtt pedig kwasoród volt az oxigén neve (kwas = sav, -ród = alkotó, képző). Az újlatin nyelvek a görög eredetű elnevezést vitték tovább: olasz ossigeno, spanyol oxígeno, francia oxygène. A finnek a vidám hangzású happi szót részesítették előnyben az oxigén megnevezésére, ami szintén a savval (finnül happo) hozható összefüggésbe.

Ha kémcső alá nem is, de górcső alá vettünk most néhány kémiai elemet, elnevezéseik eredetét, és hogy különböző nyelvekben milyen szavak vannak rájuk. Láthattuk, hogy nem minden kémiai elemet neveznek minden nyelvben ugyanúgy. A kérdés azonban megközelíthető nem csak az egyes elemek, hanem a különböző nyelvek felől is. Mely nyelvek használnak egyedibb elnevezéseket több kémiai elemre is? Vagy mely nyelvekben van egy-egy elemnek sajátos elnevezése? Vessünk egy pillantást erre is!
Ahogy már sejthetjük, akadnak olyan nyelvek, ahol  jelentős számú kémiai elemnek van saját neve (míg más nyelvekben egy nemzetközi elnevezést használnak). Már említettük a német Wasserstoff (hidrogén – „víz anyag”) és a Stickstoff (nitrogén – „tüzet kioltó anyag”) szót. Ezeken kívül a szén (általános értelemben, tehát nem a kémiai elem neve) németül Kohl, az ebből származó elem neve pedig Kohlenstoff („szén anyag”), az oxigén pedig Sauerstoff. Hollandul is hasonlók az elnevezések: waterstof, koolstof, stikstof, zuurstof.
A németen kívül például a cseh és a szlovák nyelvben is teljesen eltér egyes elemek elnevezése a nemzetközitől. Pl.  kyslík (oxigén), vodík (hidrogén), dusík (nitrogén), draslík (kálium). Ezeket csehül és szlovákul egyaránt így írják, viszont a higany elnevezése különbözik a két nyelvben, bár hasonló:  cseh rtuť, szlovák ortuť .
Az idegen szavakat nem kedvelő finn nyelv is tartogat pár meglepetést: happi (oxigén), vety (hidrogén), typpi (nitrogén), pii (szilícium), elohopea (higany).
A zürjén (komi) nyelvben egészen egyedülálló szóképzést figyelhetünk meg. A Вачужысь (hidrogén, ejtése kb. „vacsuzsisz”) szó elején lecseréli a Ва– szótagot Шом- szótagra, így lesz belőle Шомчужысь (szén, ejtése kb. „somcsuzsisz”). Ha pedig a Шом– és a Ва– is ott marad az elején, akkor lesz Шомвачужысь (oxigén, ejtése kb. „somvacsuzsisz”).
A magyarban is történtek törekvések a nyelvújítás keretében a kémiai elemek neveinek magyarosítására, azonban ezek a nevek nem igazán terjedtek el. Ilyen volt többek között a már említett köneny és gyulany (hidrogén), légeny (nirtogén), éleny (oxigén), kéneny (kén), halvany (klór), szikeny (nátrium), vasany, ezüstany, rézany. A horgany (cink) elnevezés talán még ma is él. A higany és az arany elnevezés pedig a mai napig is megmaradt.

Nézzük most meg azt, hogyan csoportosíthatók a kémiai elemek elnevezésük eredete szerint!

Ha már a Merkúr szóba került a higannyal kapcsolatban, felmerülhet, vajon más kémiai elemek kapták-e nevüket bolygókról, égitestekről. A héliumot is már említettük a Nap kapcsán.
Közvetlen egymás mellett találjuk a periódusos rendszerben 92-es, 93-as és 94-es rendszámmal az uránt, neptúniumot és plutóniumot, pont abban a sorrendben, ahogy az Uránusz, Neptunusz, Plútó követik egymást. Értelemszerűen ezeket az elemeket a hasonló nevű égitestekről nevezték el, az égitestek pedig istenekről kapták a nevüket.
A cérium nevét a Ceres törpebolygóról kapta.
Kevésbé közismert, hogy a hold görögül „selene”, amiről a szelén kapta a nevét, aki a Hold  istennője is volt a görögöknél (magyaros elnevezéssel Szeléné).
A tellúr pedig a Földről kapta a nevét.
Nem az égitestről nevezték el a titánt, hanem egy istenségről. Viszont a Szaturnusz legnagyobb holdját (szintén Titán) ugyancsak erről az istenségről nevezték el, tehát a kémiai elem és az égitest nevének eredete azonos, bár egymástól független.

Mint láthattuk, több égitest is kapta a nevét valamilyen istenről, így a róluk elnevezett kémiai elemek is végső soron istenek neveire vezethetők vissza. Más kémiai elemek is hordozzák valamilyen görög vagy római istenség nevét. Ilyen elem még pl.: prométium. A vanádium pedig egy skandináv istenről (Vanadis) kapta nevét, melynek másik germán neve Freyja, ahonnan egyébként a germán nyelvekben a pénteki nap elnevezése is származik, tehát az angol Friday és a német Freitag nincs köszönőviszonyban a „szabad” szóval. Még az újlatin nyelvekben is Vanadistől származik a pénteki nap neve, pl. franciául vendredi, spanyolul viernes, és egyébként a Vénusz bolygó neve is erre az istenségre vezethető vissza.

Több elem kapta nevét országról vagy egyéb földrajzi helyről. Mindenki tudja, honnan ered az európium, amerícium neve, de nem szorul magyarázatra a kalifornium neve sem. A polónium Lengyelországról kapta nevét. Franciaország nagyon megtisztelve érezheti magát, mert két elemet is elneveztek róla, a galliumot (Gallia Franciaország latin neve) és a franciumot is (a Francia újlatin elnevezés). A germánium pedig Németország latin nevéből (Germania) származik. A szkandium pedig Skandináviára utal.
A 105-ös rendszámú dubnium egy orosz városról, Dubnáról kapta nevét. Itt található az Egyesített Atomkutató Intézet, ahol több kémiai elemet is fedeztek fel.
Az ezüst eredetileg argentum, innen ered Argentína neve.

Nem kevés elem kapta a nevét valamilyen tudósról. Hogy csak párat említsünk: fermium, einsteinium, mendelévium, borium, röntgenium, kűrium, kopernícium, nobélium.

Számos elem elnevezése származik valamilyen görög szóból. A lítium a litos (kő) szóra vezethető vissza, innen származik a litoszféra elnevezés is, mely a Föld legfelső szilárd kőzetburkát jelenti. A neon pedig egyszerűen a görög neos (új) szóból származik. A foszfor a görög phoosphoros (fényt hozó) szóból származik, és a görög fósz (fény) szó ismerhető fel pl. a fotó (fénykép) szavunkban is. A Phosphorus egyébként az ógörögben a Vénusz bolygó neve volt. A króm jelentése a chroma (szín) szóból jön. A kripton jelentése eredetileg „titkos” (krüptosz), innen van pl. a kriptográfia szavunk, mely a titkosírások megfejtésével foglalkozó tudományág. Talán a kripta szavunk is innen ered, de erre nem találtam megerősítést. A xenon eredetileg „idegen” (xenosz), innen pl. a xenofóbia (idegenektől való félelem) szavunk is. A klór jellegzetes zöldes sárga színéről kapta a nevét: chloros = zöldes sárga.

Latin eredetű elnevezésekből is van egy pár. A fluor neve a latin fluere (folyni) szóból származik. Különösen érdekes pl. a holmium eredete. Természetesen semmi köze a „holmi” szóhoz, hanem Stockholm újlatin elnevezése bújik meg benne, ami eredetileg Holmia. A kalcium egyszerűen a latin kalx (mész) szóból jön, és kissé vicces, hogy az olasz calcio szó a kalcium mellett Olaszország legkedveltebb sportját, a futballt is jelenti. A futballpályákon a vonalakat mésszel jelölik, de nem innen ered az olasz futball szó.

A platina a spanyol plata (ezüst) kicsinyítőképzős alakja, ami így azt jelenti, „kis ezüst”.

A közvetlen egymás után található, 88-as és 89-es rendszámú rádium és aktínium egyaránt sugarat jelentenek, az előbbi latinul, az utóbbi görögül.

Ha a kémiai elemek elnevezésének eredetéről szólunk, meg kell említenünk a 21. században felfedezett, újnak mondható elemek elnevezéseit is. Több ilyen elemnek átmeneti neve van, a rendszám számjegyei alapján latinos elnevezést kaptak. A 113-as rendszámú elem ideiglenes neve ununtrium, jelentése latinul 1, 1, 3 (latin unus=1, tres=3). A 114-es elem neve ununkvadium (latin quattuor=4), a 115-ös elem neve ununpentium, itt keverednek a latin és görög számnevek (pente – görögül 5). A 116-os elem neve ununhexium, itt is keverednek a latin és görög számnevek (hexa – görögül 6). A 117-es elem neve ununszeptium (latin septem = 7), a 118-as elem neve ununoktium (latin okto = 8). Idővel végleges nevet kapott közülük a 116-os (livermorium) és a 114-es (flerovium) rendszámú elem, a többi négynek jelenleg (2015. szeptember 1.) nincs végleges neve.

Azoknak az elemeknek, melyeket az ember ősidők óta ismer, külön saját nevük van a magyarban és általában más nyelvekben is, tehát az eredeti elnevezést nem nagyon használják. Ilyen pl. a vas (angol iron, német Eisen, spanyol hierro, olasz ferro, melyekben természetesen felismerhető az eredeti ferrum szó), ón (német Zinn, olasz stagno), arany (angol és német Gold), réz (angol copper, német Kupfer, olasz rame), kén (német Schwefel), szén.

A fontosabb kémiai elemek neve
angolul, németül és olaszul

magyar angol német olasz
hidrogén hydrogen Wasserstoff idrogeno
hélium helium Helium elio
szén carbon Kohlenstoff carbonio
nitrogén nitrogen Stickstoff azoto
oxigén oxygen Sauerstoff ossigeno
fluor fluorine Fluor fluoro
nátrium sodium Natrium sodio
magnézium magnesium Magnesium magnesio
klór chlorine Chlor cloro
kálium potassium Kalium potassio
kalcium calcium Calcium calcio
vas iron Eisen ferro
réz copper Kupfer rame
ezüst silver Silber argento
jód iodine Iod iodio
arany gold Gold oro
higany mercury* Quecksilber mercurio
ólom lead Blei piombo

*Megjegyzés: A mercury mellett a quicksilver szó is előfordul.

Link:

Angol Wikipédia: Kémiai elemek listája

Magyar Wikipédia: Kémiai elemek nevének etimológiája

Arzenál (Kampf): Vegytan

Arzenál (Kampf): A kémiai elemek angol-magyar szótára

KFKI: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása

El Mexicano – A kémiai elemek periódusos rendszere (spanyol)

Angol nyelvű periódusos rendszer

Német nyelvű periódusos rendszer

Finn nyelvű periódusos rendszer

Komi (zürjén) nyelvű periódusos rendszer

 Érdekesség:

Hogyan keletkeztek a kémiai elemek? (videó a Youtube-on)

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 × = 54

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>