Humor – a nyelvoktatás kiaknázatlan lehetőségeiről

 

 

A vasútállomás, mint a nyelviskola kiegészítője 

 

Egy barátommal a vasúti hangosbemondókról beszélgettem. Aki gyakran utazik, már kívülről tudja az állomásneveket, amiket bemondanak, így némi országismeretre tesz szert.
Régebben, amikor diák voltam, komolyan felmerült bennem, milyen jó lenne, ha a sablonos bemondások helyett olyan dolgokat mondanának be, amiket amúgy is meg kell tanulni. Így ha pl. az irodalomórára megtanulandó verseket, netalán a szorzótáblát szavalnák el a pályaudvarokon, a sokat utazó diákoknak kevesebb gondjuk lenne az alapvető ismeretekkel. Bár a Himnusz “ledarálása” egy vasútállomás hangosbemondójában kissé furcsa lenne: Tájékoztatjuk utasainkat, hogy a magyar nép zivataros évszázadai a második vágányról elmentek.
Ma, amikor a barátommal beszélgettem, az jutott eszembe, hogy a nyelvoktatásban is ki lehetne használni ezt a lehetőséget, és a pályaudvarok hangosbemondásaiként például a rendhagyó igéket ragozhatnák végig. Különösen bizonyos olasz és spanyol igék ragozása lenne hangulatos, a nyelv sajátos dallamossága miatt. De a francia s’amuser ige is bizonyára sok olyan utasnak tetszene, akik nem beszélnek franciául, mert két alakja ennek az igének úgy hangzik, hogy “száműz”, csak a hangsúly van máshol. A spanyol dormir (aludni) ige is jól hangozna kötőmód jelen időben (… durmámos, durmáis …). Ez esetleg jobban meghozná az emberek kedvét a nyelvtanuláshoz, vagy akár a MÁV bevételeit is megdobná kicsit, mert talán szívesebben mennének az emberek a pályaudvarokra, mert ott verseket ill. igeragozásokat is hallanak. De az is lehet, hogy ez inkább elvenné az emberek kedvét az utazástól, mert idegesítené őket. Amíg nem próbáljuk ki, addig nem tudhatjuk. De aki sokat utazik, annak mindenképpen könnyebbséget jelentene a nyelvtanulásban. Igaz, az ingázó diákok így jogtalanul jutnának előnyhöz azokkal szemben, akik pár percre laknak az iskolától.

humor
Viszont arra is gondolnunk kell, ha ezt megvalósítanánk, milyen furcsa lenne egy külföldinek, ha Magyarországra jönne, és a saját nyelvén hallana igéket ragozni a pályaudvaron. Ez körülbelül olyan, mint ha mi külföldön azt hallanánk a pályaudvarokon, hogy “eszem, eszel, eszik, eszünk …”. Meg is éhezne az ember. Csak néztem volna, mint a moziban, ha anno Triesztbe megérkezve ezt hallom a hangosbeszélőből 12 óra utazás után.
Szintén vicces lenne, ha egy külföldi a pályaudvaron telefonál hazájába, és belehallatszik a telefonba saját nyelvén egy rendhagyó igének a ragozása. Ez különösen akkor kellemetlen, ha hivatalos ügyeket intéz telefonon.
Diákkoromban még pl. a tévé, rádió elcsépelt bejátszásai (pl. reklámok, szünetjelek) helyett is el tudtam volna képzelni, ha pl. a szorzótáblát vagy egy megtanulandó verset olvasnak fel. Most már angol ill. német rendhagyó igék három szótári alakjának bemondását tudnám inkább elképzelni.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


3 × 8 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>