Holland névmások 1.

Holland névmások

A holland névmások közül itt a személyes névmásokkal, mutató névmásokkal és vonatkozó névmásokkal foglalkozunk.

Személyes névmások

Holland névmások:
A személyes névmások alanyesete

hangsúlyos alak hangsúlytalan alak
ik ik én
jij je te
hij
zij
het
hij
ze
‘t
ő – hímnem
ő – nőnem
ő, az – semleges nem
wij we mi
jullie jullie ti
zij ze ők
u u ön, önök

A de névelős főnevek neme problémát vet fel, mivel se nem hímneműek, se nem nőneműek, hanem a „kettő együtt”. Így nem tudnánk eldönteni, a hij vagy a zij névmással utaljunk-e rájuk. A szabály, hogy a de-főnevekre a hij névmással utalunk vissza:

Waar is de tafel? – Hij is hier. (Hol van az asztal? (Az) itt van.)

Természetesen ha nőnemű élőlényről van szó, a zij névmást használjuk:

Waar is de dochter? – Zij is hier. (Hol van a lány? (Ő) itt van.)

Flamand (belga) nyelvterületen létezik külön hímnem és nőnem, ott a főnév neme szerint hij, zij, het névmással egyaránt utalnak a főnévre (nem csak a természetes nemmel rendelkező élőlényekre).

A személyes névmások tárgyesete

hangsúlyos alak hangsúlytalan alak
mij
jou
me
je
engem
téged
hem
haar
het
‘m
d’r
‘t
őt, azt – hímnem
őt – nőnem
azt – semleges nem
ons
jullie
hun, hen, ze
ons
je
hun, hen, ze
minket
titeket
őket, azokat
u u önt, önöket

A hem nem csak hímnemű élőlényekre, hanem mindenféle de-főnévre utalhat.
A T/3-ban a hun és a hen személyekre vonatkozik, a ze pedig tárgyakra is. Ha nem személyekről van szó, mindig a ze névmást használják. A hun a beszélt nyelvben, a hen az írott nyelvben használatos.
A tárgyesetű névmások a részes esetet is kifejezik. Annyi a különbség, hogy T/3-ban tárgyesetben a hen és ze, részes esetben a hun és ze használatos:

Ik geef hem een boek – Adok neki egy könyvet.
Ik geef hun een boek – Adok nekik egy könyvet.

Ik zaag hen – Láttam őket.
Ik heb ze op tafel gelegd – Az asztalra tettem azokat.

Leírva a ‘m, d’r, ‘t alakok eléggé rosszul néznek ki, ezeket inkább szóban használják.

A jelzői birtokos névmások

hangsúlyos alak hangsúlytalan alak
mijn
jouw
m’n
je
az én …-m
a te …-d
zijn
haar
z’n
d’r
az ő …-ja – hímnem
az ő …-ja – nőnem
ons/onze
jullie
hun
ons/onze
je
hun
a mi …-nk
a ti …-tok
az ő …-uk
uw uw az Ön/Önök …-ja

Főnév előtt fordulnak elő:

mijn huis (az én házam)
je vriend (a te barátod)

A hangsúlytalan alakok az írott nyelvben nem nagyon fordulnak elő, kivéve a je alakot.
Egyes számban semleges nemben (a het-nek) nincs külön birtokos esete, helyette is a zijn-t vagy a haar-t használják.
Az ons/onze az egyetlen, melynek külön alakja van a hím- és nőnem (onze), valamint a semleges nem (ons) számára, többes számú főnevek előtt is az onze alak áll:

ons huis (a mi házunk)
onze leraar (a mi tanárunk)

onze huizen (a mi házaink)

Az önálló birtokos névmások

de/het mijne (az enyém)
de/het jouwe (a tiéd)
de/het zijne (az övé – hímnem)
de/het hare  (az övé – nőnem)

de/het onze  (a miénk)
(van jullie) (a tiétek)
de/het hunne (az övék)

de/het uwe   (az Öné/Önöké)

Főnév nélkül, önállóan fordulnak elő:

Dit huis is het mijne – Ez a ház az enyém.
Mijn moedertaal is Hongaars, maar de zijne is Nederlands – Az én anyanyelvem magyar, de az övé holland.
Ons huis is groot, maar het hunne is klein – A mi házunk nagy, de az övék kicsi.

A visszaható névmások

hangsúlyos alak hangsúlytalan alak
mij me magam(at)
jou je magad(at)
zich zich magát – minden nemben
ons ons magunk(at)
jullie je magatok(at)
zich zich maguk(at)

Ezeket visszaható igék mellett használjuk. A hangsúlyos alakok nem igazán fordulnak elő írásban (a mij kivételével).
A visszaható ige (pl. zich wassen – mosakodni) jellegzetessége, hogy visszaható névmás (zich) áll mellette, ami azt fejezi ki, hogy az alany önmagán végzi el a cselekvést, vagyis a mondat alanya és tárgya megegyezik (pl. ik was iets – Mosok valamit; ik was mij – mosom magamat, azaz: mosakszom). De vannak olyan igék is, melyeknek nincs visszaható értelmük, mégis a visszaható névmással együtt használják őket (pl. zich herinneren – emlékezni: ik herinner mij – emlékszem; zich vergissen – tévedni: ik vergis me – tévedek).

A -zelf szótag hozzáfűzésével még inkább nyomatékosíthatjuk a visszaható jelentést:

mezelf – magam / magamat
jezelf – magad / magadat
zichzelf – maga / magát

onszelf – magunk / magunkat
jezelf – magatok / magatokat
zichzelf – maguk / magukat

uzelf – maga / magát (magázásnál)

Mutató névmások

Közelre mutató névmás („ez”, „ez a…”):

Hímnemben és nőnemben (azaz de-főneveknél) deze, semleges nemben (het-főneveknél) dit, többes számban deze:

deze (hn., nn.) – dit (sn.) – deze (tsz.)

deze man (ez a férfi), deze vrouw (ez a nő)
dit kind (ez a gyerek), dit huis (ez a ház)
deze kinderen (ezek a gyerekek), deze huizen (ezek a házak)

Távolra mutató névmás („az”, „az a …”):

Hímnemben és nőnemben (azaz de-főneveknél) die, semleges nemben (het-főneveknél) dat, többes számban die:

die (hn., nn.) – dat (sn.) – die (tsz.)

die man (az a férfi), die vrouw (az a nő)
dat kind (az a gyerek), dat huis (az a ház)
die kinderen (azok a gyerekek), die huizen (azok a házak)

Vonatkozó névmások

Magyarul: aki, amely. A hollandban alakilag teljesen megegyezik a távolra mutató névmással:

Hímnemben és nőnemben (azaz de-főneveknél) die, semleges nemben (het-főneveknél) dat, többes számban die:

die (hn., nn.) – dat (sn.) – die (tsz.)

De stoel, die ik gekocht heb, is heel goed.
(A szék, amelyet vettem, nagyon jó.)

De jongen, die je geholpen hebt.
(A fiú, akinek segítettél.)

Het huis, dat ik gezien heb, is rood.
(A ház, melyet láttam, piros.)

Dat zijn de mensen, die ik wil ontmoeten.
(Ezek azok az emberek, akikkel találkozni akarok.)

Ha a vonatkozó névmáshoz elöljárószó is kapcsolódik és személyre vonatkozik, akkor a die helyett a wie szót kell használni. Pl. met wie = akivel:

Hier is de man, met wie ik sprak.
(Itt van az az ember, akivel beszéltem.)

Ha a vonatkozó névmáshoz elöljárószó is kapcsolódik és élettelen dologra vonatkozik, akkor a die, dat helyett a waar- szót kell használni, ami egybeolvad az elöljárószóval:

Dat is de bus, waarop ik wacht.
(Ez az a busz, amelyre várok.)

Mivel a vonatkozó névmás (vonatkozói) mellékmondatot vezet be, utána mellékmondati szórend áll, aminek sajátossága, hogy az ige a végén áll.

holland névmásokholland névmások

Felhasznált irodalom:

Sándor Anna: Holland nyelvkönyv, Balassa Kiadó, Budapest, 2001.

O’ Niel V. Som: Holland kapd elő, Assimil, Budapest, 2001.

Dutchgrammar.com

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


8 + = 9

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>