Der Konjunktiv I – A kötőmód és a függő beszéd ill. felszólítás

Der Konjunktiv I.

der Konjunktiv in der Schweiz

Man sagt, der Konjunktiv werde auch in der Schweiz benutzt.

A német kötőmód egy sajátos igemód, ami a magyarban ebben a formájában nem létezik.  A német kötőmód jelen ideje többek között felszólítást, kívánságot, bizonytalanságot fejez ki, összetett múlt ideje (Perfekt) és jövő ideje (Futur I és Futur II) bizonytalanságot, míg egyszerű múlt ideje (Präteritum) és régmúlt ideje (Plusquamperfekt) a magyar feltételes mód jelentéstartalmát adja vissza. A németben tehát nincs külön feltételes mód, hanem egy olyan igemód létezik, melynek jelen idejével részben a magyar felszólító mód alakjait, múlt idejeivel pedig részben a magyar feltételes módot fejezhetjük ki.
Nyelvtanulás szempontjából nevezhetjük a kötőmód Präteritum és Plusquamperfekt igeidőit a feltételes mód jelen és múlt idejének is, hiszen a kötőmód ezen igeidői ennek kifejezésére valók, ezért a kötőmód ezen két igeidejét (Konjunktiv Präteritum és Konjunktiv Plusquamperfekt) összefoglaló néven Konjunktiv II-nak is nevezik, ez tehát a magyar feltételes mód megfelelője, míg a Konjunktiv többi igeidejét (Präsens, Perfekt, Futur I és II) összefoglaló néven Konjunktiv I-nak nevezik, ezek a bizonytalanságot, véleményt fejezik ki függő beszédben.

Konjunktiv I (Präsens, Perfekt, Futur I-II) – függő beszéd (vélemény, bizonytalanság, „pletyka” kifejezése)
Konjunktiv II (Präteritum, Plusquamperfekt) – magyar feltételes mód kifejezése

KONJUNKTIV I.

A kötőmód jelen ideje
(Konjunktiv Präsens,
másik nevén: Konjunktiv I Gegenwart)

Der Lehrer sagte, dass Peter ein Faulpelz sei – A tanár azt mondta, Péter nagyon lusta.

Megkönnyebbülhetünk, hogy a kijelentő mód jelen idejének sokféle szabályai, brechungos és umlautos igéi, rendhagyó módbeli segédigéi után végre valami rendkívül egyszerű, lényegében minden rendhagyóságtól mentes igealakkal találkozhatunk ebben a csúnya, nehéz német nyelvben!

A kötőmód jelen idejében a tő minden esetben az ige töve (amit az Infinitiv alak -en vagy -n végződésének elhagyásával kapunk), és a ragok is minden esetben egységesek (-e, -est, -e; -en, -et, -en). Így a szabályos igék E/1, T/1 és T/3 alakja általában megegyezik a kijelentő mód jelen idejének alakjával (pl. ich spreche, wir sprechen, sie sprechen), a -t tövű szabályos igék E/2 és T/2 alakja is megegyezik a kijelentő mód jelen idejének párhuzamos alakjával (pl. du arbeitest, ihr arbeitet).
Az egyetlen ige, ami rendhagyó, a sein, mert egyes számban a ragból elmarad az e.

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
sein sei sei(e)st sei seien seiet seien
haben habe habest habe haben habet haben
werden werde werdest werde werden werdet werden
wissen wisse wissest wisse wissen wisset wissen
nehmen nehme nehmest nehme nehmen nehmet nehmen
essen esse essest esse essen esset essen
tun tue tuest tue tuen tuet tuen
treten trete tretest trete treten tretet treten
sprechen spreche sprechest spreche sprechen sprechet sprechen
fahren fahre fahrest fahre fahren fahret fahren
halten halte haltest halte halten haltet halten
lesen lese lesest lese lesen leset lesen
sehen sehe sehest sehe sehen sehet sehen
             
zeigen zeige zeigest zeige zeigen zeiget zeigen
arbeiten arbeite arbeitest arbeite arbeiten arbeitet arbeiten
gehen gehe gehest gehe gehen gehet gehen
kommen komme kommest komme kommen kommet kommen
lernen lerne lernest lerne lernen lernet lernen
             
können könne könnest könne können könnet können
müssen müsse müssest müsse müssen müsset müssen
wollen wolle wollest wolle wollen wollet wollen
sollen solle sollest solle sollen sollet sollen
mögen möge mögest möge mögen möget mögen
dürfen dürfe dürfest dürfe dürfen dürfet dürfen

Látható, hogy a sein és a tun kivételével az összes ige T/1 és T/3 alakja megegyezik kijelentő mód és kötőmód jelen idejében (wir haben, sie haben; wir wissen, sie wissen, stb.). Azonban még a nem -en, hanem -n Infinitiv végződésű igék (pl. bewundern, sammeln)  is eltérnek egymástól kijelentő módban és kötőmódban jelen időben T/1-ben és T/3-ban, mivel kijelentő mód jelen idejében nem kapnak e kötőhangot (pl. wir bewundern, wir sammeln), kötőmódban pedig igen, hiszen kötőmód jelen időben minden személyben jellegzetes az e hang a ragban:

Infinitiv ich du er, sie, es wir ihr sie
bewundern bewund(e)re bewund(e)rest bewund(e)re bewunderen bewunderet bewunderen
sammeln sammle sammlest sammle sammlen sammlet sammlen

A kötőmód jelen idejét két esetben használjuk:

1. A magyar felszólító mód kifejezésére E/3-ban, T/1-ben, T/3-ban: Es lebe Deutschland! (Éljen Németország!) Gehen wir nach Hause! (menjünk haza!) Gehen Sie nach Hause, bitte! (Menjen haza, kérem!) Mint látható, az utóbbi alakok megegyeznek a kijelentő mód jelen idejének alakjaival (kivéve az -n főnévi igenév végű igéket).

2. Függő beszédben, mellékmondatokban. A függő beszéd azt jelenti, hogy más szavait nem szó szerint idézzük. Szó szerinti idézésnél idézőjelet használunk, pl. Péter azt mondta: „Nem érzem jól magam”. Ha idézőjel nélkül, nem szó szerint idézzük valakinek a szavait, az ige személye megváltozik: Péter azt mondta, nem érzi jól magát („érzem” → érzi). Ha nem szó szerint idézzük valakinek a szavait, akkor a mellékmondatban kötőmódot használhatunk, de ez  nem kötelező:

Péter sagte, dass er sich nicht gut fühle. (kötőmód)
Peter sagte, dass er sich nicht gut fühlt. (kijelentő mód)

A kötőmód használatával azt fejezhetjük ki, hogy nem vagyunk meggyőződve a mellékmondatban kifejezett cselekvés igazságtartalmáról, csak hallottuk valakitől, pl. Pétertől hallottuk, hogy éhes, de nem tudjuk teljesen biztosan, hogy tényleg az-e. Ezért a kötőmódot leginkább olyan mellékmondatokban használják, melyeket „Azt mondta, hogy … ” (Er sagte, dass…), „Azt nyilatkozta, hogy…” (Er hat erklärt, dass…), „Beszámolt arról, hogy…” (Er hat davon berichtet, dass…), stb. kezdetű főmondat vezet be. Így hát a kötőmód jelen ideje felfogható egyfajta pletykarovatként is! A pletykák rosszindulatát valamelyest enyhíthetjük, ha kötőmódot használunk, pl.:

Juliska sagte, dass Peter in Mária verliebt sei. (Juliska azt mondta, Péter szerelmes Máriába.)
Peter sagt, dass Karl monatlich 500 tausend Forint verdiene. (Péter azt mondja, Karl havonta 500 ezer forintot keres.)

Mint az utóbbi mondatokból látható, a főmondat állhat jelen vagy múlt időben is (sagte és sagt), ez nem befolyásolja, hogy a mellékmondatban milyen igeidő van, ettől még lehet Konjunktiv Präsens (nincs igeidőegyeztetés, mint más nyelvekben).
További példák:

Der Arzt sagte, dass es kein Problem gebe. (Az orvos azt mondta, nincs gond.)
Die Tagesschau hat davon berichtet, dass das Land schwere finanzielle Probleme habe. (A híradó arról számolt be, hogy az országnak súlyos anyagi problémái vannak.)

A kötőmód összetett múltja
(Konjunktiv Perfekt,
másik nevén: Konjunktiv I Vergangenheit)

Peter sagte, dass Karl das Haus aufgesprengt habe – Péter azt mondta, Karl felrobbantotta a házat.

A haben vagy a sein segédigét kell ragozni kötőmód jelen időben, amely keretet alkot a főige Partizip Perfekt alakjával. A haben és a sein segédige megválasztására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint minden egyéb esetben, bővebben lásd: Haben vagy sein? (a tárgyas igéket a haben-nel, míg a mozgást, állapotváltozást kifejező igéket a sein-nal ragozzuk). Ha módbeli segédige és főige is van a mondatban, akkor a Partizip Perfekt helyett is főnévi igenév áll, bővebben lásd: Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett (pl. Ich sage, dass er habe gehen müssen).

lernen kommen
ich habe gelernt ich sei gekommen
du habest gelernt du sei(e)st gekommen
er habe gelernt er sei gekommen
wir haben gelernt wir seien gekommen
ihr habet gelernt ihr seiet gekommen
sie haben gelernt sie seien gekommen

Pletykarovatunk folytatódik! Rosszindulatú emberek mindenféle pletykákat terjesztenek másokról, de mi ezt persze nem hisszük el, ezért nem kijelentő módban adjuk tovább, hanem kötőmódban. Tehát, ha valaki azt állítja, hogy más ezt vagy azt csinált korábban, vagy ez vagy az történt korábban, akkor kötőmód Perfekt-et használhatunk.
Függő beszédben tehát, ha úgy idézzük más szavait, hogy nem hisszük el, vagy nem vagyunk biztosak abban, amit mond, és ez a kevésbé bizonyos, esetleg hihetetlen állítás korábban történt, mint a főmondatban kifejezett cselekvés (pl. „mondja”, „mondta”), akkor használunk a mellékmondatban Konjunktiv Perfekt-et.
A kötőmód Perfekt-je (pl. er sei angekommen) előidejűséget fejez ki a főmondat cselekvéséhez (pl. sie sagt vagy sie sagte) képest. A főmondatban álló ige állhat jelen időben (er sagt) vagy akár múlt időben (er sagte) is, mindegyik után használható mellékmondatban a Konjunktiv Perfekt
előidejűség kifejezésére (szemben néhány más nyelvvel, ahol az igeidők egyeztetésének szabálya miatt a főmondat igeidejétől függ a mellékmondat igeideje, de mivel a német nyelv könnyű nyelv, ilyenekre itt nem kell figyelünk, amire pl. az angolban, olaszban, spanyolban vagy a franciában igen), pl.:

Sie sagt, dass Karl alles gestohlen habe – Azt mondja, Karl mindent ellopott.
Sie sagte, dass Karl  alles gestohlen habe – Azt mondta, Karl minden ellopott.

Er sagt, dass Maria vier Stunden später angekommen sei – Azt mondja, Mária négy órával később érkezett.
Er sagte, dass Karl gestern alle geschlagen habe – Azt mondta, Karl tegnap mindenkit megvert.

A kötőmód jövő ideje
(Konjunktiv Futur I,
másik nevén: Konjunktiv I Zukunft)

A werden segédigét ragozzuk Konjuntiv jelen időben, ezzel keretet alkot a főige Infinitiv (főnévi igenév) alakja:

ich werde kommen
du werdest kommen
er werde kommen

wir werden kommen
ihr werdet kommen
sie werden kommen

Mint látjuk, többes számban az alakjai megegyeznek a kijelentő mód jövő idejének alakjaival.

Ezt is függő beszédben használhatjuk, mégpedig utóidejűség kifejezésére. Ha valaki kijelentést tesz/tett a jövőre vonatkozóan, amit nem hiszünk el teljesen, akkor használhatunk kötőmód jövő időt. Így az er sagt/er sagte és a fent említett kezdetű főmondatokon kívül még gyakori az er hat versprochen (megígérte) után is, hiszen van, amikor könnyelmű ígéretet tesznek az emberek, de a hallgatóság a dolgok mögé lát, nem hiszi el, és Konjunktiv Futur alakban adja tovább:

Das faule Kind hat versprochen, es werde sofort lernen.
(A lusta gyerek megígérte, azonnal tanulni fog.)

Der Kranke sagte zum Arzt, er werde nie mehr rauchen.
(A beteg azt mondta az orvosnak, hogy soha többé nem fog dohányozni.)

A főmondatban állhat jelen idő vagy bármelyik múlt idő is, ez nem befolyásolja a mellékmondatban az igeidőt, mindegyik után használható Konjunktiv Futur.

A kijelentő mód jövő idejét használhatjuk jelenbeli valószínűség kifejezésére (pl. er wird arbeiten = bizonyára dolgozik). Ez elméletileg kötőmódban is előfordulhat, de még soha nem találkoztam vele, és a nyelvtanok sem említik. Nem kizárt, hogy valaki jelenre vonatkozó valószínűséget fejezzen ki a werden-nel, és efelől kétséget támasztva kötőmódban idézzük a szavait. Viszont, mivel az ilyen valószínűség kifejezése is eleve szubjektív, akárcsak a módbeli segédigék által kifejezett feltételezés, nem érdemes még külön kétséget fejezni ki azzal kapcsolatban, amiben az eredeti beszélő sem volt teljesen biztos.
(A jövő idővel és módbeli segédigékkel történő valószínűség kifejezéséről (Vermutung mit Modalverben) itt lehet olvasni.)

A kötőmód másik jövő ideje
(Konjunktiv Futur II)

A werden segédigét ragozzuk kötőmód jelen időben, ezzel keretet alkot a főige Infinitiv Perfekt (befejezett főnévi igenév) alakja:

lernen kommen
ich werde gelernt haben ich werde gekommen sein
du werdest gelernt haben du werdest gekommen sein
er werde gelernt haben er werde gekommen sein
wir werden gelernt haben wir werden gekommen sein
ihr werdet gelernt haben ihr werdet gekommen sein
sie werden gelernt haben sie werden gekommen sein

A kijelentő mód Futur II igeidejét két esetben használjuk: 1. Ha múltra vonatkozó valószínűséget akarunk kifejezni (pl. er wird nach Hause gegangen sein = bizonyára hazament); 2. Ha egy cselekvés befejezése a jövő egy adott pillanatában előreláthatóan várható (pl. morgen wird er die Arbeit beendet haben = holnap bizonyára befejezi a munkát). A kötőmód Futur II igeidejét az 1. funkciójában nem nagyon használjuk (nem találkoztam még vele, és a nyelvtanok sem említik), csak a 2. esetben használható, függő beszédben, ha valakinek az állítása felől nem vagyunk teljesen megbizonyosodva. Tehát, utóidejűséget fejezhetünk ki vele úgy, hogy a cselekvés befejezése előreláthatóan várható:

Der Ingenieur erklärte, er werde die Arbeit übermorgen beendet haben.
(Kijelentette a mérnök, hogy holnapután befejezi a munkát

Leginkább a beenden (befejezni) igét használjuk Futur II-ban.

A Konjunktiv Futur II-nál is mindegy, hogy a főmondatban milyen igeidő áll, ez nem befolyásolja a mellékmondatban az igeidőt.

A kijelentő mód Futur II igeidejéről még itt is lehet olvasni, az olasz nyelv kapcsán.

Kiegészítés a Konjunktiv I-hoz

Mellékmondati szórend használata: Mint látható, a Konjunktiv I alakjait leginkább mellékmondatokban használjuk. Ezért, ha dass, vagy egyéb kötőszó vezeti be a mellékmondatot, természetesen KATI szórendet kell használni. (A fenti példákban a Futur I és Futur II kivételével mindegyik igeidőben ilyen mondatokat találhatunk.) Ha nincsen a mellékmondat elején dass, vagy egyéb kötőszó, akkor egyenes szórend áll a mellékmondatban (a fenti példákban a Futur I és Futur II-nál vannak ilyen mondatok). Természetesen a dass általában tetszés szerint elhagyható (ilyenkor egyenes a szórend), vagy ki is tehető (KATI szórend).
A mellékmondati szórendről bővebben itt olvashatunk.
Kötőmódban nem használhatunk Plusquamperfekt-et előidejűség kifejezésére függő beszédben. Kijelentő módban megszokhattuk, hogy összetett mondatban, ha két múltbeli cselekvés közül az egyik előbb történt, akkor az előbb történt cselekvés kifejezésére Plusquamperfekt-et használunk. A kötőmódban ez nincs így! Ha egy múlt időben álló főmondathoz (pl. er sagte) kapcsolódik egy olyan mellékmondat, melynek cselekvése előbb történt, mint a főmondat cselekvése, akkor Konjunktiv Perfekt-et használunk az előidejűség kifejezésére. Létezik a Plusquamperfekt-nek is kötőmódú alakja, ez azonban teljesen mást fejez ki, a feltételes mód múlt idejét.
A németben nincs meg az igeidők egyeztetésének sajátos szabálya, ami az angolban vagy az újlatin nyelvekben. Csupán annyi van belőle a kijelentő módban, hogy két múlt idejű cselekvés közül az előbbit a Plusquamperfekt-tel, a jelenhez viszonyított előidejűséget pedig a Perfekt-tel (nem pedig a Präteritum-mal!) fejezzük ki. A kötőmódban még ennyi sincs, hanem teljesen a magyar nyelvhez hasonlóan fejezzük ki az egyidejűséget, előidejűséget, utóidejűséget. A Konjunktiv I igeidői tehát nem abszolút, hanem relatív idők. A Konjunktiv Präsens egyidejűséget fejezi ki mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő időben álló főmondat idejének cselekvésével, a Konjunktiv Perfekt előidejűséget fejez ki mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő időben álló főmondat cselekvéséhez képest, a Konjunktiv Futur I és II pedig utóidejűséget fejez ki mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő időben álló főmondat cselekvéséhez képest. Ezért „mindegy”, milyen igeidő áll a főmondatban, ahogy azt fentebb írtam.

– o –

DAS PASSIV

Szenvedő alakjai is léteznek a kötőmódnak is. Ha a kijelentő mód szenvedő alakjait ismerjük, a kötőmód szenvedő alakjai sem okozhatnak különösebb problémát. A különbség csak annyi, hogy a segédigét nem kijelentő módban, hanem kötőmódban kell ragozni a megfelelő igeidőben:

Vorgangspassiv: (A szenvedő szerkezetről bővebben itt olvashatunk.)

Kijelentő mód:

Jelen idő: aktív: er fragt (ő kérdez); passzív: er wird gefragt (őt kérdezik)
Präteritum: aktív: er fragte (ő kérdezett); passzív: er wurde gefragt (őt kérdezték)
Perfekt: aktív: er hat gefragt (ő kérdezett); passzív: er ist gefragt worden (őt kérdezték)
Plusquamperfekt: aktív: er hatte gefragt (ő kérdezett); passzív: er war gefragt worden (őt kérdezték)
Futur I: aktív: er wird fragen (ő kérdezni fog); passzív: er wird gefragt werden (őt kérdezni fogják)
Futur II: aktív: er wird gefragt haben (ő bizonyára kérdezett); passzív: er wird gefragt worden sein (őt bizonyára kérdezték)

Kötőmód:

Jelen idő: aktív: er frage  (ő kérdez); passzív: er werde gefragt (őt kérdezik)
Präteritum: aktív: er fragte / er würde fragen (ő kérdezne); passzív: er würde gefragt (őt kérdeznék)
Perfekt: aktív: er habe gefragt (ő kérdezett); passzív: er sei gefragt worden (őt kérdezték)
Plusquamperfekt: aktív: er hätte gefragt (ő kérdezett volna); passzív: er wäre gefragt worden (őt kérdezték volna)
Futur I: aktív: er werde fragen (ő kérdezni fog); passzív: er werde gefragt werden (őt kérdezni fogják)
Futur II: aktív: er werde gefragt haben (ő majd kérdezett); passzív: er werde gefragt worden sein (őt majd kérdezték)

——————————

Felhasznált irodalom:

Horváthné Lovas Márta: Magnet Deutsch, Kommunikatives Kursbuch, Mittelstufe, 2, Padlás Nyelviskola könyvek.

Karácsony Lajos, dr. Tálasi Istvánné: Német nyelvtan középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Ajánlott link:

Deutsch Grammatik 2.0 – Der Konjunktiv – Először a Konjunktiv II alakjait említi, alatta vannak a linkek a Konjunktiv I-hoz

Lingolia.com – Kicsit szűkszavúan, de ismerteti a Konjunktiv I-t, elsősorban a jelen időt

Mein-Deutschbuch.de – Az ismertetés a függő beszéddel kapcsolatban felmerülő összes problémát érinti

Verbix.com – tetszőleges német ige ragozása, természetesen kötőmódban is

Kapcsolódó bejegyzések:

Webnyelv – Konjunktiv II

Haben vagy sein? A segédige kiválasztása múlt időben

Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett múlt időben

A mellékmondati (KATI) szórend

Két komment:

  1. augusztus 15, 2017

    Péter Válasz

    Köszönöm! Hasznos összefoglaló volt.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


4 × = 8

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>