Miben más a dán és a norvég nyelv?

Miben más a dán és norvég nyelv?

Közelebbi rokon nyelvek között gyakori, hogy az egyik nyelven beszélők sokat megértenek legalább írásban a másik nyelvből. Például az olasz és spanyol anyanyelvűek szóban is egész jól megértik egymást. De ettől még jól meg lehet különböztetni egymástól a két nyelvet, még ha sok szó nagyon hasonló vagy meg is egyezik. Írásban a spanyol és a portugál is nagyon hasonlít, de könnyű felismerni mindkét nyelvet, elsősorban a sajátos betűikről, betűkapcsolataikról.

dán és norvég zászló

A dán és norvég zászló. Majdnem egyformák, de mégsem.

A svéd, norvég, dán nyelv írásban rendkívül közel áll egymáshoz. Írásban az egyik nyelv ismerete alapján jól meg lehet érteni a másik kettőt is. Ami a különbségeket illeti, a svédet könnyen fel lehet ismerni írásban (pl. „én vagyok” svédül jag är), viszont a norvég és a dán annyira hasonlítanak, hogy megkülönböztetésük problémát okozhat („én vagyok” norvégul és dánul egyaránt jeg er). Ez természetesen csak az írásképre vonatkozik, hiszen a dán és norvég kiejtés jelentősen eltérnek.

A dánt és a norvégot azért is nehéz megkülönböztetni egymástól írásban, mert nincsenek eltérő betűik, az ábécé megegyezik. Mindkét nyelvben megtalálható a sajátos æ és ø graféma, ezek megfelelői a svédben az ä és az ö, a svéd ezért is könnyen felismerhető.

A dán és a norvég ragozás lényegében megegyezik, a nyelvtan is nagyon hasonló, így a részletekben el kell kicsit mélyednünk, hogy egy írott szövegről el tudjuk dönteni, dánul vagy norvégul van-e. A személyes névmás alanyesetű alakjai egy kivétellel megegyeznek. Az ige kijelentő mód jelen időben –r ragot kap mindkét nyelvben, a hét napjainak alakjai teljesen megegyeznek, és még sorolhatnánk az azonosságokat. Még mielőtt megnéznénk az eltéréseket, fontos megjegyezni, hogy a norvégnak két változata van, a bokmål (hagyományos norvég) és a nynorsk (modern norvég). Itt most a bokmål változattal foglalkozunk. Furcsamód a két norvég nyelvváltozat között nagyobb írásban a különbség, mint a bokmål és a dán között.

Most tehát azt vizsgáljuk, hogy egy írott szövegről hogyan lehet eldönteni, hogy dánul vagy norvégul van-e. Csak azokra a különbségekre térünk ki, melyek ennek megállapításához szükségesek.

A dán –tion végű főnevek a norvégben –sjon végűek:

DÁN NORVÉG
nation
tradition
information
nasjon
tradisjon
informasjon

Viszont ha az –ion végződés előtt nem t áll, már nincs különbség:

dán, norvég: region

K és g után magánhangzó elé a norvég betesz egy j-t, a dán nem:

DÁN NORVÉG
gøre gjøre (tenni, csinálni)
køre
kjøre (utazni)

A szóvégi dán -k, -t, -g mássalhangzók a norvégban duplák, ha rövid magánhangzó áll előttük. Így pl. a dán -ik végződés a norvégben -ikk:

DÁN NORVÉG
matematik
musik
politik
gik
gået
kat

tak
nat
mit
væg
matematikk
musikk
politikk
gikk (a „menni” ige egyszerű múlt ideje)
gått (a „menni” ige befejezett melléknévi igeneve, angol gone, német gegangen)
katt (macska)

takk (köszönöm)
natt (éjszaka)
mitt (az én …-m – a birtokos névmás semleges nemű alakja)
vegg (fal)

A dán nd, ld betűkapcsolatoknak a norvégban nn, ll felel meg:

DÁN NORVÉG
férfi
esni
eltűnni
mand
falde
forsvinde
mann
falle
forsvinne

Néhány szóban a dán æ-nek norvég e felel meg:

DÁN NORVÉG
szakáll
segítség
skæg
hjælp
skjegg
hjelp

Egyes tőszámnevek eltérnek:

  DÁN NORVÉG
0
7
8
20
30
40
50
60
70
80
90
100
1000
nul
syv
otte
tyve
tredive
fyrre
halvtreds
tres
halvfjerds
firs
halvfems
hundrede
tusind
null
sju
åtte
tjue

tretti
førti
femti
seksti
sytti
åtti
nitti
hundre
tusen

A Számok néhány nyelvben cím alatt részletesebben ki van fejtve, hova vezethetők vissza a dán számnevek alakjai.

Az egyes számú tárgyesetű (és visszaható) személyes névmások is eltérnek a két nyelvben. A dán alakok a svéd alakokkal egyeznek meg:

dán: míg, dig, sig
norvég: meg, deg, seg

A személyes névmások alanyesetének T/2 alakja („ti”) a dánban I, a norvégban dere.

Sok igének a befejezett melléknévi igenevéről felismerhető, a dán vagy a norvég nyelvvel van-e dolgunk. Egyes melléknévi igenevek a dánban magánhangzó után kapnak -et végződést, ugyanezek az igék a norvégban -tt vagy -dd végződést kapnak (e nélkül):

DÁN NORVÉG
kapni få – fået få – fått
állni stå – stået stå – stått
élni bo -boet bo – bordd
hinni tro – troet tro – trodd
menni gå – gået gå – gått
ütni slå – slået slå – slått

Aránylag gyakran előfordul a birtokolni ige. Alapalakja dánul have, norvégul ha, egyszerű múlt ideje dánul havde, norvégul hadde, befejezett melléknévi igeneve dánul haft, norvégul hatt. Ezért pl. a „nektek volt” befejezett múlt időben:

dán: I havde haft
norvég: dere hadde hatt

A létige befejezett melléknévi igeneve dánul været, norvégul vært.
Az összetett múlt időkben a dán segédigeként a létigét használja bizonyos igék mellett, elsősorban a mozgást kifejező igék mellett. A norvég nem használja a létigét a múlt idők segédigéjeként, mindig a birtoklást kifejező igét használja. Pl. a (menni) ige alakjai összetett igeidőkben:

DÁN NORVÉG
befejezett jelen jeg er gået jeg har gått
befejezett múlt jeg var gået jeg hadde gått
befejezett jövő jeg vil være gået jeg vil ha gått
feltételes múlt jeg ville være gået jeg ville ha gått

Hasonlóan, a létigével képzik összetett alakjukat a dánban a mozgást, változást kifejező tárgyatlan igék, pl. … er forsvundet (eltűnt), … er kommet (jött), … er sket (történt), … er blevet (vált valamivé). A norvégban, mint az összes többi ige, ezek is a ha segédigét használják: … har forsvunnet, … har kommet, … har skjedd, … har blitt.

A köszönési formákat dánul egybe, norvégul külön írják:

DÁN NORVÉG
Jó reggelt!
Jó napot!
Jó estét!
Jó éjszakát!
Godmorgen
Goddag
Godaften
Godnat
God morgen
God dag
God kveld
God natt

A „szia!” dánul hej, norvégul hei.

Eltérő kérdőszók:

  DÁN NORVÉG
Mi?
Mikor?
Hvad?
Hvornår?
Hva?
Når?
Mennyi?
angol: how much?
Hvor megen/meget? Hvor mye?

Eltérő elöljárószók (a teljesség igénye nélkül, csak néhány):

DÁN NORVÉG
valamin belül inde inne
nélkül uden uten
után efter etter
ellen mod mot
között mellem mellom
-nak a af av

Sok gyakori elöljárószó megegyezik a két nyelvben, pl. med (-val, -vel), (-nál, -nél), i (-ban, -ben).

A „nem” (tagadószó) dánul nej, norvégul nei.

A dán hagyományosabb írásmódot őriz, ami a kiejtést nem mindig tükrözi. A norvég a helyesírást jobban a kiejtéshez igazítja. Ez a jövevényszavakon jól megfigyelhető:

chauffør – sjåfør (sofőr)

Érdekes továbbá, hogy ugyanaz a szöveg dánra és norvégra lefordítva sosem egyezik. Használati útmutatók fordításait tanulmányozva hamar feltűnt, hogy a dán és norvég változat számottevően eltér. Eleve teljesen más szavakból építik fel a mondatot, ami ugyanazt jelenti a két nyelvben. Ennek ellenére, ha nekem kellett volna megmondanom, melyik van norvégul és melyik dánul, bajban lettem volna.

Irodalom:

Robin Allan, Philip Holmes, Tom Lundskær-Nielsen: Danish: An Essential Grammar, Routledge, 2005.

Linkek:

Erik Wirdheim blogja a dán-norvég különbségekről (angol)

Verbix – dán igék ragozása

Verbix – norvég igék ragozása

Ielanguages – Dán rendhagyó igék (aránylag rövid lista)

Norwegian-English verb list

Német-dán szótár

Német-norvég szótár

MyLanguages.org – Dán elöljárószók

MyLanguages.org – Norvég elöljárószók

Angol Wikipédia – a dán és norvég nyelv összehasonlítása

Angol Wikipédia – pár kiragadott különbség a dán és norvég nyelv között

English Loanwords in Norwegian. A Loanword Processing Study in Young Speakers of Norwegian – Angol nyelvű szakdolgozat az angol kölcsönszavakról a norvég nyelvben, és ahogy azokat a fiatalok használják (pdf) (Ezek a szavak jórészt norvég helyesírás szerint íródnak, szemben a dán nyelvben lévő idegen szavakkal.)

Ha valakit esetleg inkább a svéd érdekel: Svéd nyelvlecke kezdőknek.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− 8 = 1

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>