Angol ige – rövid áttekintés

Az angol igerendszer

Nézzük át, hogyan épül fel az angol igerendszer!

Az angol ige alapalakja

Az angol ige alapalakja a főnévi igenév. Sokakat megtéveszt, hogy a főnévi igenévnek az angolban két alakja van, az egyik a puszta ige (pl. work – dolgozni, go – menni), a másik pedig to-val áll (pl. to work – dolgozni, to go – menni). Egyes szószedetek az igéket a to-val együtt tüntetik fel (így hívják fel a figyelmet, hogy ezek igék), máshol, pl. szótárakban to nélkül állnak az igék. Mi a különbség a go és a to go, ill. a work és a to work között? Mindkettő alak magyarra főnévi igenévvel fordítható. A különbség a használatukban van. A mondatban bizonyos esetben to-val áll a főnévi igenév, máskor to nélkül. Pl. a can, must és a többi módbeli segédige után tilos to-t használni (I must go – mennem kell). Néhány más ige után, pl. a want után viszont to-val jön az ige: I want to go – menni akarok. A to nélkül álló alak önmagában a felszólítást is kifejezi: Work. Dolgozz! Go. Menj!

angol igerendszer Mount Rushmore Washington

Rushmore-hegy (Mount Rushmore), Washington. Az angol igerendszer bizonyára a kisujjukban volt az amerikai elnököknek.

Az angol ige ragozása

A magyarban jelen és múlt időben minden személyben más végződést kap az ige (pl. dolgozom, dolgozol, dolgozik; eszem, eszel, eszik). Ezért a személyes névmást nem is kell az ige elé kitenni, enélkül is tudjuk, kire vonatkozik. Csak akkor tesszük ki, ha hangsúlyos (pl. én dolgozom, te eszel). Az angol ezzel szemben nem ragozza az igét (csak egy -s végződést kaphat egyszerű jelen időben). Ezért a személyes névmásokat feltétlen ki kell tennünk az ige elé, pl. I work – (én) dolgozom, you go – (te) mész, különben nem lehetne beazonosítani, kiről van szó. (Ha azt akarjuk kifejezni angolul, hogy pl. „Én megyek (és nem te)”, azaz hangsúlyos a személyes névmás, arra külön nyelvtani szerkezetet használunk: it’s me who go – Én vagyok az, aki megy.)
Az igevégződések mindössze a következők: -s (vagy: -es) (egyszerű jelen idő, E/3), -ed (múlt idő és a past participle végződése), -ing. Számos rendhagyó ige van, ezek végződése és töve is eltérhet a szabályostól múlt időben és a past participle alakban. Ezért az ige alapalakja (főnévi igenév) mellett a legtöbb szótár feltüntetni ezt a két alakot is. Az ige szótári alakja három részből áll: a főnévi igenév, a múlt idő (past simple) és befejezett melléknévi igenév (past participle). Példa szabályos igék szótári alakjára:

alapalak, főnévi igenév
(infinitive)
egyszerű múlt idő
(past simple)
befejezett melléknévi igenév
(past participle)
work
finish
refer
worked
finished
referred
worked
finished
referred

Példa rendhagyó igék szótári alakjára:

alapalak, főnévi igenév
(infinitive)
egyszerű múlt idő
(past simple)
befejezett melléknévi igenév
(past participle)
go
come
sit
went
came
sat
gone
come
sat

Az angol rendhagyó igék szótári alakját meg kell tanulni, ez is az angol igerendszer fontos része!

Az ige alakjai az angolban: igeidők és igenevek

A magyarhoz hasonlóan az angol igerendszer is megkülönböztet igeidőket és igeneveket. Az igeidők kifejeznek többek között számot és személyt, az igenevek nem. (Pl. I go – ‘megyek’, tehát egyes szám első személy; Going vagy ‘menni’ – nem utal a cselekvés személyére.)

Angol igemódok és igeidők

Megkülönböztetünk kijelentő (indicative), felszólító (imperative) feltételes (conditional) és kötőmódot (subjunctive). (Az angol nyelvészet nem tekinti külön igemódnak a feltételes módot, nyelvtanulás szempontjából viszont érdemes megkülönböztetni. A kötőmód elég ritka, nyelvtanulás szempontjából nem feltétlen szükséges ezzel a névvel megnevezni.)

Igeszemlélet az angolban: Négy igeszemléletet különböztetünk meg: 1. egyszerű/általános (simple / common), 2. folyamatos (continuous / progressive), 3. befejezett (perfect), 4. folyamatos-befejezett (perfect-continuous). Az igeidőkből mind a 4 fajta létezik jelen, múlt és jövő időben is. Tehát az összes időt áthatja ez az igeszemlélet-rendszer, valamennyire az igeneveket is. A négy igeszemlélet miatt is olyan sajátos, egyedi az angol igerendszer.
Létezik az igéknek egy csoportja, melyeknek nem képezhető folyamatos alakja (így folyamatos-befejezett alakja sem). Ilyen ige pl. a want, need, remember, understand. Ezek neve angolul stative verbs.

Kijelentő mód (indicative):

Mind a négy igeszemlélet alkalmazható a jelen, a múlt és a jövő időre is. Így a mindhárom időre alkalmazva a négy szemléletet összesen 3*4, azaz 12 igeidő létezik az angolban:

Egyszerű igeidők:
Egyszerű jelen (Present simple)
Egyszerű múlt (Past simple)
Egyszerű jövő (Future simple)

Folyamatos igeidők:
Folyamatos jelen (Present continuous vagy Present progressive)
Folyamatos múlt (Past continuous vagy progressive)
Folyamatos jövő (Future continuous vagy progressive)

Befejezett igeidők:
Befejezett jelen (Present perfect)
Befejezett múlt (Past perfect)
Befejezett jövő (Future perfect)

Folyamatos-befejezett igeidők:
Folyamatos-befejezett jelen (Present perfect continuous/progressive)
Folyamatos-befejezett múlt (Past perfect continuous/progressive)
Folyamatos-befejezett jövő (Future perfect continuous/progressive)

Nem feltétlen célszerű a jövő időket így kezelni az igeidők között. A to be going to szerkezet éppen olyan gyakran használatos jövő idő kifejezésére, mint ez (a will segédigével), mégis csak ezt nevezik jövő időnek. Emiatt a magyarok sokszor akkor is will-t használnak, amikor a to be going to kellene.

Egyes nyelvtanok külön időnek tekintik a múlthoz viszonyított jövő időt, mely a jelenhez viszonyítva múlt idő. A „jövő a múltban” (Future-in-the-past) időnél is megvan a négyféle szemlélet, így ha ezeket is hozzászámoljuk, 16 igeidőről beszélhetünk:

Future (simple) in the past
Future continuous in the past
Future perfect in the past
Future perfect continuous in the past

Felszólító mód (imperative):

Csak jelen ideje létezik. Második személyben az ige alapalakja fejezi ki (pl. Go. “Menj!” / “Menjetek!”). A többi személyben a let igét használjuk (pl. Let me go – hadd menjek! Let him go – hadd menjen!)

Feltételes mód (conditional):

A feltételes módnak van jelen és múlt ideje, pontosabban egyszerű és befejezett alakja. Azonban a négy igeszemlélet itt is érvényes, így folyamatos és folyamatos befejezett alakja is létezik. Alakilag megegyezik a Future-in-the-past (jövő a múltban) alakjaival. A négy jövő időtől csak annyiban különbözik, hogy nem will, hanem would áll benne:

Feltételes jelen idő (Present conditional) – I would write (írnék)
Folyamatos feltételes jelen – I would be writing (épp most írnék)
Feltételes múlt idő (Past conditional) – I would have written (írtam volna)
Folyamatos alakú feltételes múlt – I would have been writing (épp írtam volna)

Mellékmondatban, pl. ‘ha’ (if) kötőszó után nem használható.

Kötőmód (subjunctive):

A mai angol nyelvben a kötőmód nyelvtanulás szempontjából elhanyagolható.

Elméletileg három ideje van, de ezek nagyrészt kiválthatók más igealakokkal. A jelen ideje azonos az ige alapalakjával minden személyben. Múlt ideje az egyszerű múlt idővel egyezik meg, a létige azonban lehet (nem kötelezően) minden esetben were. Befejezett múlt ideje teljesen megegyezik a kijelentő mód past perfect-tel, így külön nem is érdemes számon tartani. Jelen idejét pl. választékos stílusban használják bizonyos olyan kifejezések után, amikor a magyarban felszólító mód áll (pl. a suggest ige után, vagy az it’s essential kifejezés után). Egyszerű múlt és befejezett múlt ideje feltételes mellékmondatokban (if kötőszó után) és óhajtó mondatokban (I wish után) fordul elő. If-es mondatok akár folyamatos alakban is állhatnak, így folyamatos idői is léteznek elméletileg a kötőmódnak, de ezek is megegyeznek a kijelentő módú alakokkal.

Igenevek:

Főnévi igenév (infinitive): Az ige alapalakja, olykor to-val, olykor to nélkül. A négy igeszemlélet rá is érvényes:

egyszerű főnévi igenév, pl. to go, to work
folyamatos főnévi igenév, pl. to be going, to be working
befejezett főnévi igenév, pl. to have gone, to have worked
folyamatos-befejezett főnévi igenév, pl. to have been going, to have been working

Szenvedő alak: to be done; befejezett szenvedő alak: to have been done

Befejezett melléknévi igenév (past participle): Szabályos igék -ed végződést kapnak (mint egyszerű múlt időben). Sok ige rendhagyóan képzi. A past participle az ige harmadik szótári alakja. Sok igeidő képzéséhez és a szenvedő szerkezethez is ismerni kell, de más szerepben is használatos. Példák: arrived, printed, opened, rendhagyó pl. seen, written.

-ING-es alak (ING form) (néha Gerund-nak is nevezik, ez az elnevezés azonban csak egy kis részét fedi le használati körének). Megfelelhet többek között a magyar folyamatos melléknévi igenévnek, a határozói igenévnek, olykor a főnévi igenévnek, de valamikor főnévként fordítható magyarra. Befejezett alakja is van:

egyszerű alak: writing
befejezett alak: having written

szenvedő alak: being written; befejezett szenvedő alak: having been written

(A befejezett alak csak határozói igenévi szerepben lehetséges, ezt perfect participle névvel is nevezik.)

Segédigék:

Időbeli segédigék:

Have – a befejezett igealakok képzéséhez használatos. Befejezett jelen időben értelemszerűen jelen időben áll (have), befejezett múlt időben múlt időben (had), befejezett jövő időben pedig jövő idejű alakban (will have). A past participle (az ige 3. alakja) követi.

Be – a folyamatos igealakok képzéséhez kell. Folyamatos jelen időben I am, you are, stb., folyamatos múlt időben I was, you were…, folyamatos jövő időben I will be, you will be… alakban áll. A főige -ing-es alakja követi. Ezen kívül a szenvedő szerkezet segédigéje is, akkor a past participle (3. alak) követi.

Do – Egyszerű jelen és egyszerű múlt időben tagadásnál és kérdésnél kell használni.

Will – A jövő idő segédigéje. Régebben I és we mellett a shall állt helyette, ma már a shall ilyen funkcióban nem igazán használatos.

Módbeli segédigék: Sajátosságuk, hogy egy másik ige mellett állnak. A másik ige alapalakban áll mellettük (to nélküli főnévi igenév). Kivétel az ought módbeli segédige, ez után to áll. A fontosabb angol módbeli segédigék a must, can, may, should, ought to. Múlt idejű alakja gyakorlatilag csak a can-nek van (could), a többi múlt idejét máshogy fejezik ki. A should eleve feltételes módot fejez ki.

A segédigék sajátos funkciói: Ha többször fordul elő ugyanaz az ige, akkor a szóismétlés elkerülése érdekében a segédigével lehet helyettesíteni (ige helyett áll, tehát „igemás”). Ilyen funkcióban használatos én igen, én nem és hasonló kifejezésekben: He cannot swim. I can – Ő nem tud úszni. Én igen. They read every day. I don’t – Ők minden nap olvasnak. Én nem. Is, sem jelentésben, pl.: So do I; So can I; Nor can he. Utókérdésben (question tags): You don’t work on Sunday, do you? Visszakérdezésnél: I can’t swim. Can you?

Szenvedő igeszemlélet:

A tárgyas igék többségének létezik szenvedő alakja (az angolban a részeshatározó is tárgynak (indirect object) számít). A szenvedő szerkezet érinti az igeidőket és az igeneveket is. Kivétel, azaz nincs szenvedő alakja a folyamatos-befejezett igealakoknak. Ezt leszámítva a főnévi igenév és az ING-es alak összes alakjának van szenvedő alakja.

A főnévi igenév szenvedő alakja: to be written; befejezett alak: to have been written
ING-es alak: being written; befejezett alak: having been written

Visszaható igéket nem használnak az angolban. Így pl. wash azt is jelenti, ‘mosni’, és azt is, ‘mosakodni’

Műveltető ige:

Többféle műveltető szerkezet létezik az angolban. Képezhető a have, get, make igékkel, de más igékkel is.

Az igeidők egyeztetése:

Ez egy fontos szabályrendszer, mely a magyarban nem létezik. Részben emiatt van ilyen sok igeidő az angolban. A szabályrendszer lényege, hogy ha egy főmondat igéje múlt időben áll (pl. Azt mondta, hogy …), akkor a mellékmondat igéjének az idejét egyeztetni kell vele. A magyar „John azt mondta, hogy jó idő van” mondatban angolul nem állhat a „van” jelen időben, mert nem a jelen időre vonatkozik, hanem akkorra, amikor John ezt mondta, tehát a múltra. Tehát az angol itt nem azt mondja, hogy „van”, hanem azt, hogy „volt”. Ha viszont tényleg azt akarjuk kifejezni, hogy „John azt mondta, hogy jó idő volt”, azaz még azelőtt volt valamikor jó idő, hogy ő ezt mondta, arra már külön igeidő kell az angolban (Past perfect). A jövő idő is csak a jelenhez viszonyított jövő időt fejezi ki az angolban. Így pl. „Azt mondta, hogy jó idő lesz” mondatban a „lesz” csak akkor fordítható angolra jövő idővel, ha a jelenhez képest is jövő időről van szó. De ha az egész szituáció teljesen lezárult, (pl. „Azt mondta egy hete, hogy másnap jó idő lesz”), akkor egy külön igeidőt kell használni.

Link:

Wikipédia – Angol nyelvtan – angol ige

Forrás:

Kónya Sándor, Országh László: Rendszeres angol nyelvtan, Terra, Budapest, 1976.

Dr. Somorjainé Orosz Andrea: Angol ige (Mindentudás zsebkönyvek), Maxim Kiadó, Szeged, 2008.

Raymond Murphy: English Grammar in Use, second edition, Cambridge University Press, 1996.

Más nyelvek igerendszerei:

A német igerendszer

Az olasz igerendszer

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− 2 = 6

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>